Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

„Nagy az igény egy közép-szlovákiai tudósítóra” Beszélgetés Szalay Zoltánnal, az Új Szó főszerkesztőjével Vytlači
 

A napokban közös látogatást tett Gömörben és Nógrádban az Új Szó és a Vasárnap szerkesztősége (Szalay Zoltán, Bőd Titanilla, Cs. Liszka Györgyi és Nagy Edit), akik Füleken, Tornalján és Rimaszombatban is találkoztak az olvasóikkal, s mindhárom városban a helyi gimnáziumokba is ellátogattak. Szalay Zoltánnal, az Új Szó tavaly kinevezett főszerkesztőjével a Gömöri Hírlap irodájában beszélgettünk.  

- A beszélgetés elején kérnék egy rövid bemutatkozást, hisz még az Új Szó törzsolvasói sem nagyon ismerhettek, amikor a főszerkesztői posztra kerültél. A kétezres évek közepén még gyakornokként volt pár izgalmas cikked a Vasárnapban.

- Valóban, újságíróként a Vasárnapban debütáltam friss egyetemistaként, 19 évesen, még Lovász Attila főszerkesztősége alatt. Elsősorban írni akartam mindig is, megmagyarázhatatlan okokból, jó írásokkal, könyvekkel, újságokkal akartam körülvenni magam. Ez vonzott az újságíráshoz, a lapszerkesztéshez, az irodalomhoz. Nem tudom, hol vannak ennek a vonzalomnak a gyökerei, a családomban nincsenek irodalomban jártas emberek, de nálam egyértelmű volt az irány. Egy kis csallóközi faluból jöttem egyébként, és Pozsonyban érettségiztem, majd diplomáztam.

 

- Jogászként végeztél, s jogászként kezdtél dolgozni is. Az irodalomkedvelők viszont találkozhattak a neveddel, hisz több köteted is megjelent, s egy ideig az Irodalmi Szemle főszerkesztője is voltál. Miért hagytad ott az Új Szó kedvéért a jobban fizető jogászi pályát?

- A jogászi pályát már korábban otthagytam, az Új Szó előtt egy ideig egy kis kulturális szervezet, a Minorma környékén dolgoztam, mellette pedig az Irodalmi Szemlét vezettem. Biztosan sokkal nagyobb perspektíva lett volna a jogi karrierben, de akkor fel kellett volna hagynom mindennel, ami az irodalomhoz, az íráshoz köt. Amíg jogászként dolgoztam az államigazgatásban, végig éreztem, hogy nem élhetek túl sokáig kettős életet, előbb-utóbb választanom kell. Az Új Szó egy jó kompromisszumnak tűnt, egy olyan helynek, ahol a jogi tapasztalataimat is hasznosíthatom, de szövegek világától sem kell elszakadnom.

 

- Sokáig kereste a lap Molnár Norbert utódját, aki már egy évvel azelőtt lemondott, míg végül is véglegesen távozott a posztjáról. Milyen állapotban vetted át a lapot, hisz vannak, akik szerint kevés az egy szlovákiai magyar napilap, míg mások szerint egy napilapnyira való nívós újságíró sincs a Felvidéken?

- Az Új Szót én konszolidált állapotban találtam, stabil szerkesztőséggel, kiegyensúlyozott gazdasági háttérrel. Természetesen nagyon sérülékeny ez az állapot, mert mint a nyugati világban mindenhol, nálunk is fogynak az olvasók, ráadásul szlovákiai magyar lapként az asszimiláció terhe is ránk nehezedik, de az Új Szó a körülményekhez képest továbbra is jól áll.

 

- Szlovákiai magyar nyomtatott napilap ugyan csak egy van, internetes hírportál viszont több is. Mennyiben jelentenek ezek konkurenciát, de úgy is kérdezhetném, hogy mennyi ma az Új Szó nyomtatott változatának a példányszáma?

- A hírportálok számának megnövekedésével már nem jelenthető ki, hogy az Új Szónak nincs konkurenciája, aminek természetesen megvannak az előnyei, hiszen nem ülhetünk a babérjainkon, mert a többiek egy-kettő megelőznek bennünket. Viszont a többi hírportálnak továbbra sincs ilyen nagy és strukturált szerkesztősége, mint az Új Szónak, ami nagy előnyt jelent. A nyomtatott lapból naponta átlagban 17 ezret adunk el, ami nem nevezhető rossznak nemzetközi összehasonlításban sem.

 

- Az Új Szót sokan liberális napilapként tartják számon, amelyben a konzervatív értékeknek nem nagyon van helyük. Ha mondjuk, a magyarországi viszonyok alapján szeretnénk meghatározni, akkor a Népszava társaságában lenne a helye. Egyetértesz-e ezzel a véleménnyel, s megengedheti-e magának a szlovákiai magyarság egyetlen napilapja, hogy ne középen álljon, s mind a liberális, mind a konzervatív, valamint baloldali nézetek és csoportok is helyet kapjanak benne.

- Egyáltalán nem értek egyet ezzel a véleménnyel, szerintem az Új Szót nem lehet úgy kategorizálni, mint a magyarországi lapokat. Az Új Szó nem vagy/vagy, hanem és. Liberális és konzervatív, ugyanúgy, ahogy az olvasóink között is vannak liberálisok és konzervatívok. A szlovákiai magyarok nem tudnak több napilapot eltartani, egy ekkora közösség esetében ez gazdaságilag lehetetlen. Már csak ezért sem oszolhat meg a lappiac úgy, mint Magyarországon. Az Új Szó minden szlovákiai magyar olvasó lapja kíván lenni, ahol minden nézet helyet kaphat, kivéve a szélsőséges, demokráciaellenes nézeteket.

 

- Manapság gyakorta elhangzik, hogy a Gutenberg-galaxis végét éljük, s a fiatalok már egyáltalán nem olvasnak nyomtatott újságot. Ti most a Vasárnap szerkesztőivel a régió gimnáziumaiba is ellátogattatok. Tényleg ennyire reménytelen a helyzet? S a felméréseitek szerint melyik korosztály olvassa a lapot?

- A nyomtatott lapokat nyilván kevesebb fiatal olvassa, átalakulóban az olvasási szokások, de szerintem nem fog eltűnni a nyomtatott sajtó, hiszen sokan vannak még, akiknek van igényük rá, hogy egy helyen összegyűjtve, megszerkesztve megtalálják azokat az információkat, amelyek nekik fontosak. Az Új Szó pedig egyedülálló, mert a szlovákiai magyarok számára fontos információkból itt van a legtöbb. Az online változat elkerülhetetlenül erősödni fog, de a nyomtatottat fent kell tartani, amíg ez gazdaságilag lehetséges. A negyven alattiak ma már nyomtatott lapot ritkán vesznek kézbe, de ez nem jelenti az újságírás végét.

 

- Nagyon fontosnak tartom a régiósport rovatot, hiszen ez az, ami nem jelenik meg a magyarországi hírportálokon, sőt a hazai portálok is elég mostohán kezelik. Miért nem foglalkozik az Új Szó a régiós kultúrával, gondolok itt a Csemadok és más civil szervezetek rendezvényeire, ahogy Dunaszerdahelytől keletre a kiállítótermek kínálata sem nagyon jelenik meg a lapban.

- Kapacistásbeli okokból. Sajnos a szerkesztőségünk elég szűkös erőforrásokkal rendelkezik, mindenki nagyon sok mindent csinál, minden egyes újabb bővítés komoly átszervezéseket követel meg. A felvetés azonban megfontolandó, és egyébként regionális kultúrával így is elég sokat foglalkozunk a régió rovatban.

 

- Évek óta nincs a lapnak gömöri és nógrádi tudósítója, így az egyik legnagyobb régió (Nagykürtöstől Rozsnyóig) nincs lefedve. Ezek a régiók sokszor csak akkor jelennek meg, ha botrányszag van a levegőben. Rimaszombat polgármestere, Šimko József is sérelmezte, hogy a városi lapokkal kapcsolatban készült felmérés kapcsán valótlanságok kerültek az Új Szó címoldalára, hisz a városi lapok nem a polgármester lapjai, ráadásul az a Gömöri Hírlapot nem is vizsgálta.

- A közép-szlovákiai tudósító hiányát én is komoly problémának tartom. A legutóbbi közép-szlovákiai tudósítónk, Ibos Emese néhány éve a belpolitikai rovathoz került, és egyelőre nem találtunk a helyére utánpótlást. Ezt az űrt a lehető leghamarabb szeretnénk betölteni.     

 

- Sokan támadják a lapot amiatt, hogy azt a Kormányhivatal támogatja, míg más felvidéki portálokat nem. Tudtommal az Új Szó viszont nem kap támogatást a magyar kormánytól. Miből tartja fenn magát a lap?

Az Új Szó alapvetően a piacról tartja fenn magát, az eladásból és a hirdetésekből, a támogatások gyakorlatilag elenyészőek gazdasági szempontból. Tavaly például 25 ezer eurót kapott a lap összesen a kormányhivataltól, ami még egy havilapnak se sok, nemhogy egy napilapnak. Azt gondolom, a közösségnek meg kellene fontolnia, hogy nem kellene-e többet fektetni az egyetlen napilapjába, mert ha az Új Szó nem lesz, nem lesz már több napilapunk.

 

- Milyen a kapcsolata a lapnak a Petit Press többi lapjával, a Sme-nek például szintén magyar főszerkesztője van, a losonci Balog Beáta személyében.

- A Sme-vel kiváló a kapcsolatunk, gyakran osztunk meg egymással témákat, és segítünk egymásnak, ahol tudunk. Nekik is jól jön, ha például a magyar ügyekben tudunk nekik segíteni, és nekünk is jól jön, amikor például szlovák politikai témákban tudunk rájuk támaszkodni. Persze a saját nagyobb témáit minden szerkesztőség őrzi, a saját arculatot meg kell tartani.

 

- Az Új Szó sok más lappal ellentétben felvállalta a múltját, hisz az egykori pártlap „örökösének” tartja magát, s jövőre a 70. születésnapját ünnepli. Milyen lapot képzelsz el a a jeles évfordulón? Lesznek külalaki és belső változások?

- Külalaki változások nemrégiben voltak, két éve kapott új külsőt a lap, ez most egy darabig biztosan marad, de garantálhatom, hogy számos meglepetéssel készülünk az évfordulóra. Az Új Szó egyébként olyannyira felvállalja a múltját, hogy az utóbbi időben számos olyan cikkünk jelent meg, amely arról szólt, hogy kezelt a lap bizonyos történelmi fordulópontokat: 1956-ot, a csernobili katasztrófát stb. Úgy gondolom, nyíltan kell beszélnünk a saját múltunkról, ezt más nem fogja megtenni helyettünk, és amíg nem beszéljük ki a múltat, ki leszünk szolgáltatva saját traumáinknak.

 

- Mint már említettük, több köteted is megjelent az elmúlt években. Mit várhatnak tőled mostanában az irodalomrajongók?

Összeállítottam újabban egy kötetet az elmúlt években írt novelláimból, ha minden jól megy, idén meg is jelenhet a könyv.

 

- Hogyan értékeled a háromnapos gömöri és nógrádi kiruccanást, van a lapnak jövője a régióban?

- Nagyon hasznos volt a látogatás, amiatt is, hogy a helyiek megerősítették, nagy az igény egy közép-szlovákiai tudósítóra. Sok egyéb fontos észrevételt is kaptunk, ezeket összeírtuk, külön-külön foglalkozni fogunk velük. Az élő kapcsolatot az olvasókkal szerintem nem pótolhatja semmi, ezért is folytatjuk hamarosan a turnét, nyugat felé tartva.

 Juhász Dósa János, fotó: a szerző és archív


 
 

ma 2017.09.25 van

ma Vladislav névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal