Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Költészet napja a Városházán isVytlači
 

P1400165.JPG

Április 11-én, vagyis a mai napon ünnepeljük a költészet napját. Április 11. 1964 óta József Attila (ahogy Márai Sándor) születésnapja is. Városunkban sem feledkeztek el a jeles napról, a Csillagvirág csapata Páko Mária vezetésével járja a várost, míg mások (képünkön Balog Szlavo, a Kereskedelmi Akadémia diákja) verseket posztolnak.IMG_5506 (1).JPG

14218058_1388627987818064_224445682_n.jpg

Mi most a Városi Hivatal munkatársa, Danyi Zoltán verseivel köszöntjük a költészet napját.

 

 

Danyi Zoltán versei

a száműzetett

 

Bozó Zsuzsikának

 

száműzetésem igazságot szolgáltat nekem

ahogy a költő mondta megmenti életem

elfáradnak az ifjak megbotlanak a lovak

figyeljetek rám szeretteim szenvedtem sokat

én értetek mondok imát rólatok gondolkodom

rokonok testvérem anyám apám megfogadom

az utolsó szómnál is ugyanaz maradok

szeretni nem félek Úr Jézus ha itt az alkalom

én elmegyek a szegényt oltalmazom ha kell

kenyerem megosztom veletek engem választottál

Istenem száműzetésem még tart de elviselem

júniusban a menyegző napján emlékezni fogok

megérintett szívemmel e boldog frigyet pecsételd meg

s ha még hallanád sóhajom hitét ismét adjál szeretetet

segítsél kedvesemmel ajkunk csókjait megőrizni

a gyermekek között mikor megáldod népedet

 

Ihlet

 

Kopog a kései emléket sodró szimpátia

részese vagyok áldott jó fia

kopog nesztelen igen a válasz

jer gyere be régóta várlak

dob pereg hangtalan hatalmassága

megjelent nem riasztom ő sem

incseleg velem bensőm mégis reszket

elmenni itt hagyni készül szűkszavú

hallgatag mily gyorsan vénül

elment vagy itt maradt lám fel nem

foghatom lágy hangú dallamok

csend hangja vánszorog

szertelen foszlányok most lombra hullanak

kései emléket koppant az éjszaka

kései emléket koppant az éjszaka

IMG_5724 (1).JPG

 

Imádkozom

 

 

Uram, mily jó nekem, hogy látatsz velem szépet

s hagytál örülni, vigadni megint meg megint.

Most erőtlen mosoly van arcomon a sok

Kecses modor miatt, mely hazug!

A szívem halálos betegségbe esett,

mert nem cselekszik kezem a hozzád való

jótétemény szerint,

mert azt mondják jótevőim „ felfuvalkodott” vagyok

a te haragod van rajtam.

Az én megalázottságom nem kedves előttük

és az őhozzájuk való jótéteményem szemükben rágalom.

Nincs már kihez szólnom negyvenkét éves vagyok

Te vagy Istenem, kegyelmezz nekem.

Az én népem ellenségemmé lett,

házam asszonya nem boldogítja szívemet,

gyermekeim mint esztelenek a világot kedvelik,

Istenem, házadhoz igyekeztem, de

földön futó vagyok, parancsold meg nekem ó hogy ne szóljak többé magamról,

lényemről, a szeretetemről, melyből annyit tékozoltam.

Parancsolj nekem Uram,

hogy többé magamról ne szóljak ember fia előtt,

hogy ne kérjek szeretetett, sem hitványok kegyelméből.

Jó nekem Uram, hogy szükség kényszerít,

hogy megtervezem a szabadságot.

Segíts, kérem, hogy örvendezzek a te hozzád való hűségemben,

hogy meglássam a kegyelmedet és dicsérjelek minden időben,

megtartva szavad, hogy megint felemelkedhessem gyermekségem

hiábavalóságából!

 

 

Minek siránkozni

 

Minek siránkozni azon, mit éltem,

életem nem volt derűs, mindig csak szenvedtem,

egykor ez volt bajom, máskor meg ugyanaz,

úgy látszik az élet szívderítőt sosem ad,

benn zengett a dallam, mely egy percben múlott el talán,

friss harmattal átitatva virágot szórt a tegnap után,

de a szenvedés felül múlta, új harcra hívta hadát,

rákényszerítve szólt egy hang,

halld a lelkiismeret szavát,

nincs új csak a szenvedés,

bár benne a gyötrelem megigazít,

szolga lélek vagyok csupán,

nincs vigasztaló barát,

ki gondolná,

minden egy kicsi időbe rejtve el,

hiába való a siránkozás,

tenni, tenni, tenni kell,

ha majd az alkony lezárja pilláitól roskatag szemét,

megköszönöd mindazt, mit egykor tán megvetettél,

a csókot, az ízt, a hajlamot, az észt, a szemet, az árnyékot,

az ágyékot, mindent – mindent visszasírsz,

ne légy balgatag ember, légy bátor és erős,

minek siránkozni az idő mindenre kevés,

 virágot szórva a tegnap után, díszítsd fel véle a mát.

 

IMG_5741 (1).JPG

Sorstársak

 

a sorstársak keze összeér

fél idő a tér között

elvette a szép reményt

félelmet s hideg fényt hagyott

valahol a messze alagút után

dübörög a hang mi lesz ha

tovább tart mint gondolom

fáj a szívem szeretni akarok

siratni a múltat már nem érdemes

megtört kétségbeesésem hiába

nem szökhetek el előled élet

csak tiszta akarok maradni

mert gyermekem ha lássa

gyengeségem

tán nem lesz hite ezt nem akarom

 

 

 

Vörös tulipánok

 

minek az az üres semmiség

hol kong a fájdalom

minek a színes pompa fény

ha nincs kiről álmodnom

minek egy váza vörös tulipán

ha nem értem mi a szenvedély

szende szívem üres helyét nem tölti be heves izgalom

félek talán hogy összetör a szürkeség  magánya

elfogy egy szép világ s ha tétlen leszek megint

de rózsa tövis nélkül szerelem sóhaj nélkül

ki tudja menyit ér mi a jobb melyik út

ha sivár pusztaság a mező vagy

ha színes májusi legelő a csendes oltalom

a mámorító szerelmes ifjúság ha kézen fogott

én elfogadom életem végén úgy is azt mondanám

megérte járni szerelmes utamon

 

 

 

 

Akinek még nincsen senkije

Szabó Henikének

 

van aki dicséri az alakom szépét

van akiről álmodok szüntelen

van belőle bennem valami

ha szeretni akarom ha akar szeretni

de hol van még nem tudom

kísért az alkalom szeretni kéne már

vöröses réz hajamon a nap szüntelen táncot jár

vajon lássa e kedvesem hogy szívem készen áll

kell  hitves kell igaz  szerető keljen már másnak is

az igazi remény ne csak várjak magányom küszöbén

mert halk dobbanása életem virága lassan elcsitul

 

 


 
 

ma 2017.07.26 van

ma Anna, Hana névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal