Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Bécs és KresnyeVytlači
 

foto01.jpg

„Még mindig úgy gondolok Bécsre, mint az egyetlen városra, ahol élni tudtam volna. Látom utcáit, hallom tájszólását, emlékszem nevetésére, fülemben cseng dallama” – ezeket a sorokat Márai Sándor vetette papírra álmai városáról, Bécsről. 

kiallitas2.jpg

Két évvel ezelőtt Kresnye András is találkozott ezzel a Duna-parti világvárossal, amely Prága, Pozsony és Budapest mellett Közép-Európa szívét alkotja, amely annyi szállal kötődik hozzánk, magyarokhoz. Igaz, nem mindig pozitív értelemben, hisz a Habsburgok nemcsak örömet, hanem oly sok bánatot is okoztak nekünk az évszázadok folyamán. Mohács, Világos, Trianon – de ma már, lassan száz évvel túl az Osztrák-Magyar Monarchia végóráján, Bécs ismét a kedvesebbik arcát mutatja, s ne tagadjuk Bécs csodaszép város. S ezt a titokzatos szépséget látta meg benne Kresnye András is, aki immár második kiállítását nyitja meg ezen falak között. 

De aki nem találkozott volna még vele – szóljunk pár szót az alkotóról, aki1997 május negyedikén született Rimaszombatban, de születése óta Nagybalogon él. Tavaly szerzett inaslevelet a rimaszombati Magán Szakközépiskola fodrász szakán, s az idei tanévben érettségizik Tornalján.

kiallitas1.jpg

„Mielőtt bárki megkérdezné, miért is a fodrász szakot választottam, a válaszom nagyon egyszerű. Fotósuli csak Kassán és Magyarországon van, de ezt az anyagi lehetőségeim nem engedték meg, így önerőből tanulom a fotózás alapjait” – írja Kresnye András önéletrajzában. Elsősorban a portréfotózás érdekli, egyre több esküvő hivatalos fotósa, de a természet is elvarázsolja. Több száz fotója kering a közösségi oldalakon, s első közös kiállítása után (amely Nők a tájban címmel került megrendezésre a Gömöri Fotóklub galériájában Micsuda Andrással és Mihályi Szabolccsal) tavaly a Városháza Galériájában első önálló kiállításával jelentkezett, amelyben kedvenc képeit válogatta össze. „Kresnye András nagyon érzékeny fiatalember, valószínűleg ezért is fontosak számára az érzések megjelenítése is a képein, legyen az portré vagy tájkép. Harmónia, csendes öröm, szomorkás nosztalgia – ezek emelik ki a képeit a mindennapok kliséiből, s adnak nekik különös ünnepi hangulatot” – írja róla méltatója, Marta Hlušíková írónő.

foto02.jpg

Kresnye András két éve járt először egyik ismerősénél látogatóban Bécsben, s annyira elvarázsolta őt Ausztria fővárosa, hogy többször is visszatért oda, hogy fényképezőgépével megörökítse Közép-Európa egykori központját.

„Szerettem itt Bécsben, szerettem úri modorát és csendjét, szerettem, hogy – lényegében működik. Szerettem mérsékelt eleganciáját, civilizációját, azt, ahogy az életre, az élésre van berendezve” – ezeket a sorokat a Nobel-díjas Kertész Imre vetette papírra, s talán nem véletlen, hogy ennyit idézek ma itt. Ugyanis töredelmesen be kell vallanom, hogy éveket éltem Budapesten, Pozsonyban, Kassán és Prágában, de Bécsbe még látogatóba se jutottam el. De végignézve Kresnye András bécsi képeslapjait, immár nincs más kiút, mint kipipálni a térképen ezt a várost is. Azt ugyan nem ígérem, hogy élni is fogok ott, mint Márai képzelte, Bécset látni és a Burgtheaterbe egy előadásra beülni – nos, ez a következő harci feladataim egyike lesz.

foto2.JPG

S mielőtt a kiállítást megnyitnám, hadd adjam még át Michael Häupl bécsi főpolgármester személyes üzenetét, aki nagyon köszöni a meghívást, de nem tudott ma egyéb elfoglaltságai miatt eljönni. Köszöni viszont a kiállítást, s nagy szeretettel köszönti a gömörieket, a város lakóit, s nem utolsósorban az ifjú fotográfust.

Kérem, tekintsék meg a tárlatot, s velem együtt határozzák el: irány Bécs.  

                                                                                                                 Juhász Dósa János

Kresnye András tárlatát a rimaszombati Városháza Galériájában november végéig tekinthetik meg.  

 


 
 

ma 2017.10.21 van

ma Uršuža névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal