Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Tanári konferenciával emlékeztek Tompa MihályraVytlači
 

1-Irodalmi-musor-700x525.jpg

„Hát jól van így, amice Tompa: / Én skártba, te végnyugalomba; / S ha nem pönög lantunk, gitárunk, / A varju sem károg utánunk.” – ezeket a sorokat Arany János írta Tompa Mihály halálakor. Szerencsére nem teljesen lett igaza. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége konferenciával tisztelgett Tompa születésének 200. évfordulója előtt a minap átadott Csillagházban.

mindenkopogtatas3.JPGmindenkopogtatas.JPG

Mind Arany, mind Tompa 1817-ben, vagyis 200 éve született, s két évszázad bizony nagy idő az irodalomban is. S bár legszebb férfikorukban Petőfivel kiegészülve a nagy triászként emlegették őket, idővel az a bizonyos időrosta megnyúlt, s Tompa majdnem kipottyant. Rimaszombatnak és lelkes rajongótáborának hála, mégis megkapaszkodott, s ha a triász mostohatagjaként is, de teljes feledésre nem ítéltetett.  A madár, fiaihoz; A gólyához; Pusztuló erdő; A sebzett szarvas; Új Simeon; Terepélyes nagy fa; Levél egy kibujdosott barátomhoz; Forr a világ – ezeket a verseket emelte ki egyszemélyes irodalomtörténetében Benedek Marcell, ő ugyanis úgy érezte, hogy ezeknél méltóbban és igazabbul senki sem reprezentálta azt a kétségbeesést, amely elfogta a magyarságot a szabadságharc bukása után, az önkényuralom alatt. Az idén szülővárosa (amelyhez magát a költőt meglehetősen ambivalens érzelmek fűzték) sokszorosan is kitett magáért, felújítatta a nevét viselő teret, s nem utolsósorban Holló Barnabás szobrát. Az már más lapra tartozik, hogy a képviselő-testület érvényes döntése ellenére Arany János szobra még mindig nem áll a téren. S most, november utolsó napjaiban az emlékének szentelte szokásos éves konferenciáját a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Ádám Zita vezetésével.

9-Fekete-Iren-Adam-Zita-700x525.jpg8-A-bátkaiak-musora-700x525.jpg

Hanván vette kezdetét a háromnapos rendezvény, amely zárásaként a konferencia résztvevői ellátogattak azokra a helyekre, amelyeket Tompa életének alig 50 éve alatt belakott (jártak Gömörszőlősön, Keleméren és Sárospatakon). A rendezvény nyitó estéjén (a város alpolgármestere, Rigó László köszöntötte a résztvevőket) Minden kopogtatás nélkül címmel hallhattak-láthattak színpadi összeállítást Tompa Mihály és Arany János mintegy két évtizeden át tartó levelezéséből, amely 1847-től 1868-ig, Tompa haláláig tartott. A legendás levelezést az idén gyűjtötte kötetbe B. Kovács István, mindössze pár Arany-levél hiányzik, amelyek a kassai börtönben elvesztek. A két költőt, később jó barátot a Kisfaludy Társaság pályázata hozta össze, amelyen mindketten indultak. A Toldi nyert, de Tompa innen datálhatja későbbi legendás barátságukat. A húsz év alatt életük minden jelentősebb történéséről beszámoltak egymásnak, örömeikről, sikereikről és személyes-családi tragédiáikról is. Az előadás anyagát Juhász Dósa János állította össze, Tompa Mihályt Juhász László, míg Arany Jánost Döme Sándor keltette életre (mindketten a Tompa Mihály Országos Verseny többszörös győztesei), míg Arany és Tompa önmaguk által megzenésített verseiből az idei Arany Emlékév egyik kulcsszereplője, Csörsz Rumen István, a Musica Historica Együttes vezetője adott ízelítőt, s zárta egyúttal az estet keretbe.

szutsnovak.jpgekovacslaszlo.jpg

2-B-Kovacs-Istvan-700x525.jpg

Másnap a Tompa Mihály Református Gimnázium diákjai (Gál Laura, Máté Kristóf, Góbis Réka, Nagy Eszter és Páko Mária) interaktív összeállítással idézték meg a iskolájuk névadójának életét és művészetét, amelynek összeállítója Károlyi Katalin volt.

A konferencia első előadója B. Kovács István volt, aki Tompát, az embert mutatta fel hallgatóságának. B. Kovács István gömörológus első előadóként Tompát, mint embert mutatta be. Kiemelte az idei tanári konferencia fővédnökét, a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesületet, mely Tompa Mihály-emlékévet hirdetett, igyekezve ellensúlyozni a hallgatást, programokat, kiállításokat szerveztek, kiadványokat jelentettek meg. „Tompa Mihály művei megszámlálhatatlan kiadásban jelentek meg, s idén megjelent egy átfogó bibliográfia is” – jegyezte meg. A B. Kovács István szerkesztésében 2017-ben megjelent Lant és biblia című könyvben megjelenik a költő megannyi arca is. „Nem Tompának van szüksége rá, hogy felemlegessük, hanem nekünk van szükségünk őrᔠ– zárta előadását B. Kovács, aki mintegy megelőlegezte a bizalmat a következő előadónak, s megköszönte, hogy Budapesten az Országos Széchenyi Könyvtár volt az, amelyik nem feledkezett meg Tompáról, s Arany mellett értő kiállítást szentelt Tompának. A következő előadó Szűts Novák Rita irodalomtörténész, a budapesti Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, az említett tárlat szervezője volt, aki szintén hangsúlyozta a két költőóriás levelezését, de amíg Tompa úgy gondolta, a levelezésük szigorú magánügy, addig Arany fontosnak tartotta, hogy levelezésükről az utókor is tudomást vegyen.  

tobisz1.JPG

Pocsainé Eperjesi Eszter, a sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Múzeumának igazgatója a lelkészről szólt előadásában, s mint hangsúlyozta, Tompa igehirdetései üzenetközpontúak, a természetprédikációit is a kor hangulatában adta elő. Az egyházi irodalom egyik legszebb alkotása a nők számára írt kötete, az Olajág, melynek hasonmás kiadása 1911 óta most jelent meg először. Bemutatta a Tompa Mihály Gömöri Kulturális Egyesület által frissen megjelent kiadványt, amelynek első részében elmélkedések és fohászok vannak. Az örökifjú E. Kovács László, a Tompa Mihály Kulturális Egyesület alapító elnöke Tompa a szájhagyományban címmel tartotta meg előadását, akitől megtudhattuk, hogy Tompa neves néprajzkutató is volt, s utókorra Gömör magyarországi részén is őrzi az emlékét, így Gömörszőlősön létrejött a Virágregék kertje, míg Putnokon a művelődési központot nevezték el róla. S itt jegyezzük meg, hogy pár hete Tornalján is az ő nevét vette fel a művelődési központ.

Beszámoltak munkájukról az idei pedagógiai projektnap résztvevői is, amely szintén Tompa Mihály életét és munkásságát állította 2017-ben középpontjába, míg a Tompa-hagyományokról Angyal László, a Tompa Mihály Alapiskola tanára és Molnár Beáta, a Tompa Mihály Református Gimnázium igazgatója szóltak. Újváry Mária, a putnoki Tompa Mihály Kulturális Egyesület elnöke a Tompa-kultusz őrzését vázolta, s mint megtudhattuk tőle, a Tompa Mihály-emlékévet már 2014-ben elkezdték, 2016-ban pályázatot nyújtottak be, és sikerült Balog Zoltánt, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetőjét (aki maga is református lelkész) megnyerni fővédnöknek. Több, Tompával kapcsolatos kiadványt is megjelentettek, sőt új könyvsorozatot is indítottak Gömöri múlt és jelen címmel, melynek első része: Írások Tompa Mihályról, az ötödik a Virágregék, a hatodik pedig a bibliográfia. Az emlékév folyamán vándorkiállítási anyag készült, Máger Ágnes a versekhez illusztrációkat és emlékérmeket készített, amelyek a Csillagházban szintén megtekinthetőek voltak.

A konferencián bemutatkoztak a rimaszombati református gimnázium diákjai, akik Tompa és a hanvai gyülekezet projektet dolgozták ki Molnár Beáta és Ádám Lilla szakmai irányítása mellett. Színre vittek egy rendhagyó presbiteri gyűlést, istentiszteleteket, zsoltárokat énekeltek. A Mit láthatott Tompa Mihály a hanvai templomdombról? című projekt már a Bátkai Alapiskola tanulói munkájának volt a címe, amely azért is különleges, mert egyedülálló technikával dolgoztak, s abba az MTA SZTAKI eLearning Osztálya is bekapcsolódott. Gyurán Ágnes igazgatóhelyettes és Ondrejcsák Csilla vezetésével így az iskola tanulói az egyik legújabb K+F fejlesztés alkalmazását próbálták ki és kedvelték meg.

gitarossokk.jpg

A konferencia végén levetítették a Putnoki Városi Televízió által készített, Tompa Mihályról szóló kisfilmet, amely egyébként megvásárolható a Tompa Mihály Könyvesboltban is. „Nem fejezzük be az ünnepségeket, remélem, hogy jövőre is sok helyen találkozunk, hiszen Tompa Mihály halálának 150. évfordulójára emlékezünk” –  hangsúlyozta előadása végén Újváry Mária. A konferencia második napja a helyi református templomban zárult Tóbisz Tinelli Tamás előadóművész Tompa-estjével. Az est keretében közreműködött a Blaha Lujza Vegyeskar, a Gitárossokk, a Csillagvirág Páko Mária vezetésével, Gál Laura és Góbis Réka.

„Középső gyöngy a nagy Triászban;//Te magyar ékszer sorsát nyerted://Világ-napfényben, glóriásan//Messze ragyognak nálad nem nagyobbak,//Csak sokkalta szerencsésebbek” – írta róla születésének 100. évfordulóján az életében szintén nem túl szerencsés Gyóni Géza. Talán nem véletlen, hogy 2017-ben mindketten benne vannak a magyar irodalom emlékezetében, míg azokra a „sokkalta szerencsésebbekre” már a kutya sem emlékszik.  

jdj, fotó: Gecse Attila és Pósa Homoly Erzsébet,

forrás: Pósa Homoly Erzsébet


 
 

ma 2017.12.11 van

ma Hilda névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal