Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Hová lesz a lélek? Beszélgetés Szunyog Júlia szobrásszal Vytlači
 

21992996_1903602956628392_5609665788610169438_o.jpg

Miért vállalkozik egy fiatal lány ilyen embert próbáló munkára, amely megköveteli, hogy az alkotó egész életét feltegye rá, ugyanakkor nem ígér feltétlenül sikereket? Mi volt a fő motiváció, amely vezette? A rimaszombati születésű Szunyog Júlia szobrásszal a Királyhelmeci Nézetek hasábjain beszélgetett Mátyás Hudák Katalin.

 

A kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti osztályába jártam. Ottani tanárom, Fecso Szilárd biztatására döntöttem úgy, hogy a szobrász leszek. Ismerte a munkáimat, szakemberként úgy vélte, ez az irány való nekem, és én bíztam a szakértelmében. Egyre inkább úgy gondolom, hogy jó döntés volt.

25551915_1921888851171833_8915475245201624080_n.jpg

Mellszobrok, köztéren elhelyezett dísztárgyak – ebből él meg egy szobrász?

Ezekre van igény általában, ebből kell megélnünk, de emellett tanárként is lehet pénzt keresni. A diploma megszerzése után minden szobrász azzal szembesül, hogy a fiatal, kezdő művész úgy számíthat köztéri munkára, ha megfelelő referencia munkákkal tudja bizonyítani szakmai alkalmasságát. Remélem, ha a munkáimat megismerik, jönni fognak a megbízások és a felkérések.

 

Idén szeptemberben Királyhelmecen mutatta be alkotásait, a tárlat központi eleme a Tölcsér című különleges alkotás volt. Honnan jött a mű ötlete és hogyan készült?

A Tölcsér tulajdonképpen a diplomamunkám volt. Bodrogköz erdeiben gyűjtött nyírfakéreg-lemezekből készült. Az egyetemi évek alatt minden nyaramat művésztelepeken töltöttem. Egyik ilyen táborban a mesterünk megmutatta, hogyan lehet a nyírfakérget kisebb rétegekre fejteni, s ez megmaradt bennem. Az eredeti tervem az volt, hogy egy nagy kőszoborral diplomázom majd, de később eszembe jutott, hogy a Kálvária épületbe készíthetnék valami helyspecifikusat, valami nőieset, amit én magam el tudok készíteni. Egy nőnek ugyanis vannak határai, egyáltalán nem mindegy, milyen anyaggal dolgozik, én pedig szeretem, ha egy munkát elejétől végéig képes vagyok egyedül, külső segítség nélkül elvégezni. Ekkor jött a Tölcsér ötlete. Szüleimmel hónapokig fejtettük a fehér kérget (rengeteg kellett belőle), ezeket méretre vágtam, szabtam, majd összevarrtam. Olyan volt, mintha egy óriási szoknyát szabnék és varrnék. Az összevarrásnál különböző vastagságú kérgeket használtam, meghagytam a kérgeken lévő réseket, hiszen azokon is beáramlik a fény. A kész mű a budapesti Epreskert, a Kálvária épületében lett elhelyezve, ahol egy mennyezeti körablakon át kap fényt a terem. A tölcsér organikus formáját igazi élettel tölti meg a felülről beáramló fény, így hozva létre a negyedik dimenziót. Az, hogy a néző a tölcsér alá állhat, annak részévé válhat, érdekes interaktivitást hoz létre tárgy és szemlélője között.

25626948_1921888624505189_2298534085865151707_o.jpg

Van kedvenc munkája?

Amikor másodéves voltam, izgalmas feladatot kaptunk: egy versillusztrációt. Én egy felvidéki fiatal költő, Baranyovics Borisz egysorosát választottam: Nekidideregve a radiátor szárnyának. Úgy éreztem, hogy ezt jól meg tudom fogalmazni egy szoborban, és valóban, úgy érzem, sikerült teljesen átadni azt a verssort. Azóta készítettem egy újabb illusztrációt, Weörös Sándortól a Fekete malmot illusztráltam. Azt is szerettem, bár az már nagyobb munka, egy súlyos beton posztamensre került a fából készült malom.

 

Min dolgozik mostanában?

Több munkába is belefogtam, az egyik csontból készül, ehhez nagyon sok csontra van szükségem. A csont a legjobb alapanyag, a természetben gyűjtöm évek óta. Szerencsére eleget találok belőle a hegyen, az erdőben. A munka során a csontokat apró szeletekre szeletelem és béllel kötözöm vagy varrom össze. Egy textilszerű lepel lesz belőle, olyan, mint egy „levetett bőr”. Ez a munkám is csupa természetes anyagból készül. Miből vagyunk? Hová lesz a lélek? Mivé leszünk? Teljesség, üresség – ezeket a kérdéseket, témákat boncolgatja, bár maga a test nem lesz jelen a műben, az anyaghasználat nyilvánvalóvá teszi annak jelenlétét. Ezen kívül nyírfakéregből készülök domborműveket, képeket készíteni, szintén varrásos technikával.

szunyog3.jpg

Idén júniusban Ön kapta a fiatal szobrászművészeket elismerő Samu Géza-díjat. Mit jelent Önnek ez az elismerés?

Első vagy másodikos egyetemista koromban, amikor megtudtam, milyen díjakra, elismerésekre számíthat egy fiatal szobrász, eltökéltem, hogy mindenáron meg kell kapnom a Samu Géza díjat! Érdekes mód, végzősként, mikor már elfelejtettem ezt az elhatározásomat, nagy meglepetésemre Kő Pál mesterem megkérdezte tőlem, elfogadnám-e a díjat. Óriási meglepetés volt, a díj és az átadó ünnepség pedig hatalmas megtiszteltetés! Nagyon megható volt, hogy a mesterem, akit szinte rajongva tisztelek, ilyen elismerésben részesített. A díj azért is különleges számomra, mert Samu Géza az egyik legkedvesebb szobrászom, a pedagógia diplomadolgozatomnak is ő volt a témája.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, nemcsak az elismerés miatt, hanem mert kedvem szerint alkothatok, és már most megtapasztalhatom, milyen, ha pozitív visszajelzéseket kapok a munkáimra. A királyhelmeci kiállításra sokan eljöttek és a résztvevők közül többen úgy vélekedtek, hogy gondolatébresztő volt a munkám. Februárban újabb kiállításom lesz Szerencsen, később pedig szeretnék egy egyéni tárlatot Somorján vagy Pozsony környékén.

 

Milyen álmokat dédelget magában?

Egyelőre csak teszem, amit eddig, sodródom az eseményekkel, kivárom, mi lesz. Reálisan látom a jövőt; ha anya leszek, akkor talán tanítani fogok, és nem marad majd elég idő az alkotásra. Szeretnék azonban köztéri alkotásokat készíteni; szerintem erre minden szobrász vágyik. Bízom benne, hogy idővel igénybe veszik majd a tudásomat a Bodrogközben és távolabb is; jó lenne, ha az én alkotásaim is gazdagíthatnák szeretett régiómat.

25498483_1921890521171666_850448683621948792_n.jpg

Szunyog Júlia 1991-ben született Rimaszombatban, gyermekkora, élményei viszont teljes egészében a Bodrogközhöz kötődnek. Ez a szeretet s egyben elkötelezettség adja műveinek egyik fontos dimenzióját. Alapiskolai tanulmányait Királyhelmecen, a középiskolát a kassai Márai Sándor Gimnázium művészeti osztályában folytatta. 2016-ban diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. Mesterei Mensági Péter, Kő Pál és Gálhidy Péter voltak. Az egyetemi évek alatt fontos állomás volt számára Kolozsvár. Csoportos kiállításai Borsiban, Tornán, Csécsett, Debrecenben, Budapesten, Kolozsvárott voltak, legutóbb 2017 szeptemberében Királyhelmecen mutatta be alkotásait. Hét közös kiállításon vett részt, első önálló kiállítását 2014-ben Esztergomban láthatta a közönség.

 

 

Mátyás Hudák Katalin (Királyhelmeci Nézetek)


 
 

ma 2018.01.23 van

ma Miloš névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal