Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Kresnye András különös karácsonyaVytlači
 

20369740_1583177665077873_1564338745023360523_o.jpg

Kegyetlenül indult a 2017-es esztendő Kresnye András számára, az év első napjaiban ugyanis súlyos betegség következtében elhunyt szeretett édesapja, amit nem volt könnyű feldolgoznia. De az élet megy tovább, Andrásnak újabb önálló kiállítása volt Rimaszombatban, s már lázasan készül az érettségire. S tudja, bármit hozzon is az élet, a fényképezés a mindene, nem is tud mást elképzelni az elkövetkezendő években-évtizedekben.

26060478_903842993125139_8830015960775533075_o.jpg

Nagybalogi otthonukban találkozunk, édesanyja még mindig nem volt képes feldolgozni a csapást, férjével ugyanis példás házasságban éltek, s bár mindkettejük családjában vannak romák és nem romák, egy emberként iparkodtak, hogy gyerekeiket példásan neveljék fel, és szakmát adjanak a kezükbe. Brigitta egyéves Dani fiával van otthon, Ildikó kint dolgozik Bécsben, s az idén karácsonykor sem volt itthon, mert a munkája nem engedte. Bandi, vagyis ahogy mindenki ismeri, Bangyó kései gyerekként jött a családba, vagyis majdnem nem is jött, a ginekológus szerint ugyanis méhen kívüli terhesség esete forgott fenn, de mindketten nagyon akarták, s elmentek egy másik szakorvoshoz is. Így talán nem csoda, hogy András lett a család kedvence, aki a tízes évei elején megunta a mobillal való fotózást, amely akkoriban még kimerült családi képekben és tájfotókban, s édesapjától kapott egy kis kompakt gépet ajándékba. Ezekkel már lehetett komolyabb képeket készíteni, de mint meséli, apjának volt otthon még egy régebbi analóg gépe is, így kipróbálta azt is, sőt polaroid gép is volt a kezében. Az ártatlannak indult hobbiból aztán egy életre szóló szenvedély, sőt házasság lett. Két évvel később már közösen vettek egy, az elsőnél jóval komolyabb gépet, s a családi érdeklődők mellett megjelentek az első profi, fizető megrendelők is. „Lehet, hogy azért is, mert nagyon olcsó voltam, s így megszüntettem a konkurenciát magam körül, de egyre inkább biztos lettem abban, hogy ezt a mesterséget/művészeti ágat szeretném választani” – mondja András, aki a családi képek mellett azért saját ötleteit is szerette volna képeken látni. Nagyon sokat járt ki a természetbe, vagy egyedül, vagy barátokkal, de több barátja is bejelentkezett modellként (elsősorban unokatestvérei Jenna és Robi), akikkel aztán már merészebb ötleteket is megvalósítottak. „A legtöbb a sajátom volt, de szép számmal hoztak ötleteket a modelljeim, s a fotós szakújságokból is lekoppintottunk ezt-azt” – magyarázza Bangyó, de mivel eléggé bezárt falusi világról van szó, sokszor csak titokban valósították meg a legtitkosabb elképzeléseiket.

12052448_1015056741889971_4585457577155009195_o.jpg

Az alapiskola után döntenie kellett, s három lehetőség közül választhatott Rimaszombatban: szakács, fodrász vagy pincér lehetett. Főzni nem akart, s akkor már inkább a fodrász szakmát választotta, de mint mondja, már úgy érzi, megbánta. „Nincs hozzá elég érzékem” – teszi hozzá őszintén, így az inaslevelet megszerezte, de nem tudná elképzelni, hogy ebből megéljen. „Ma már inkább a pincér szakot választanám, s nagyon sajnálom, hogy nem volt a környéken fotós szak, mert akkor egy pillanatig se gondolkodtam volna” – zárja le ezt a korszakot, s amikor az inaslevelet kézbe vette, úgy gondolta, ezzel végleg elbúcsúzott az iskolapadtól. De a szülei és barátai unszolására pár hónappal később mégis újra iskolapadba ült, s ha minden a tervei szerint alakult, akkor jövő tavasszal már kezébe veheti az érettségi bizonyítványát is.

22339414_1652525171476455_6459622138536310727_o.jpg

De térjünk vissza a fotózáshoz, a „művészfotóit” feltette az egyik közösségi portálra is, s így viszonylag egyenes út vezetett az első kiállításáig, amely a Nők a tájban címet viselte, s amely – ahogy a tárlat neve is elárulja –, konkrét felkérést tartalmazott. Mivel több modellel is rendszeresen dolgozott már, így Jennával, az egyik unokatestvérével, ő lett a modellje a kiállításon a Gömöri Fotóklub rimaszombati galériájában, de a Mihályi Szabolccsal és Micsuda Andrással közös tárlat megjárta Füleket, Várgedét, Balogfalát és szülőfaluját, Nagybalogot is. Ezt követően két iskolatársával, Hrinko Mariánnal és Matej Kováčcsal volt közös kiállítása a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtárban, majd újabb felkérést kapott, immár az első önálló kiállítása megvalósítására, amelyre Rimaszombatban, a Városháza Galériában került sor.  Bangyó fele – ez volt a tárlat címe, s itt tájképek és női portrék szerepeltek vegyesen. Természetesen ezt is láthatták a nagybalogiak, s a megnyitón Csúr Tibor polgármester büszkén jelentette ki, hogy az alig húsz esztendős fiatalember már most példaképül szolgálhat a helyi fiataloknak. A polgármester a helyi szolgáltatások házában egy helyiséget is felajánlott Andrásnak, amelyet sikerült is stúdiónak berendeznie, s itt fogadja a klienseit. Akik jönnek is egyre nagyobb számmal, családi fotók és régi képek restaurálása mellett egyre több érettségi tablón találkozhatunk a fotóival, ahogy havonta több esküvőt is fotóz mostanában. „Ha nem járnék iskolába, akkor meg is tudnék élni ezekből a munkákból” – mondja Bangyó, aki az elkövetkezendő hónapokban az érettségi miatt azért hanyagolni fogja majd a fotózást. De nem is oly rég volt még egy újabb kiállítása, amelyen a bécsi képeit mutatta be. Bár a kiállításra nem tudott eljönni a bécsi főpolgármester, megnézvén a képeket, üdvözletét küldte az ifjú művésznek, aki az idén Budapestet örökíti majd meg.

26063515_1927008680659850_7027843703374086971_o.jpg

S hogy mi lesz az érettségi után? „Szerencsére sikerült nevet szereznem az elmúlt években, egyre nagyobb távolságból is jönnek már kuncsaftok, csak néha Nagybalogot összekeverik Balogfalával” – meséli terveiről mosolyogva, de mint hozzáteszi, a „megélhetési fotózás” mellett szeretné művészi ambícióit is megvalósítani. Titkos terve egy aktkiállítás, amely tájainkon különösen merésznek tűnik. Nem könnyű modelleket se szerezni, bár vannak bevállalós barátai, sokkal nehezebb lesz ezeket közszemlére tenni ezen a meglehetősen álszent vidéken. De legyen bárhogy is, a fotózás egy életre szóló játék – s hogy komolyan gondolja, mutatja a bal alkarjára tetováltatott fényképezőgép is.

26135249_1729248147137490_1995092423_n.png

„Az édesapja nagyon büszke volt a fiára, s boldog vagyok, hogy legalább megérhette azt, hogy fia megtette a pályán az első lépéseket” – teszi hozzá az édesanyja, aki nem szívesen várta az idei karácsonyt. Első alkalommal várták ugyanis az ünnepeket a férje nélkül, s Ildikó lánya sem volt itthon. De azért a töltött káposzta és kirántott hús nem hiányozhatott az ünnepi asztalról, s a családfő hiányát némileg enyhítette a már egy esztendős unoka, Dani, s természetesen az idén sem maradhatott el a közös családi fotó. Most még Kresnye András készítette, de Danit elnézve, pár év múlva már az ő kezében kattan majd a gép. Bangyó pedig igyekezhet majd, hogy a családi konkurenciát térdre kényszerítse.

 

Juhász Dósa János, Kresnye András felvételei

(Forrás: www.felvidek.ma)

 

 


 
 

ma 2018.09.26 van

ma Edita névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal