Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

A roma gyereket nem lehet mutogatni...?Vytlači
 

 

Van ez a roma telep Rimaszombatban. Dúsa úti lakótelep, „A telep”, Fekete város, ki hogy hívja. Autóval elhaladva mellette az embert nem éppen a vágyakozás érzése fogja el. Nem pont ez az a hely, ahol szívesen élnénk és nem is ezek azok az emberek, akiknek a hétköznapjaiba szívesen bepillantanánk. Vagy mégis?

csillag5.jpgcsillag4.jpg
Két éve, egy véletlen folytán sodort a telepi iskolába az élet. Soha nem akartam tanár lenni. Egy csupa roma gyerekekből álló iskolában pedig pláne nem. Nem éppen ezt tartottam a pedagógiai hivatás csúcsának. Tele voltam előítéletekkel. Én is. Mert aki azt állítja, hogy nincsenek előítéletei, az vagy hazudik, vagy nem mond igazat. Az ítélkezés genetikailag belénk van kódolva. Ítélkezünk minden és mindenki felett. Mert más, mert szokatlan, mert kívül esik a mi normáinkon, a mi komfortzónánkon.  De vissza a telepre. Megbontott falak, helyenként kitört, takarókkal pótolt ablakok, koszos gyerekek, tétlen emberek az utcákon. Az ismerősök kérdőn néztek rám, hogy biztos jól átgondoltam-e. Nem volt kérdés. Szeretek nekivágni az ismeretlennek és nem félek a kihívásoktól. Ebben pedig volt kihívás bőven. Láttam már néhány különös „vidéket” életem során. Olyat, ahol a hegyoldalból luxusvillák nőttek ki, és olyat is, ahol a kisgyerekét szoptató anya mellett autóval elhaladva az asszony az ablakon át próbálta betenni hozzánk a gyerekét. Meglepő, szélsőséges helyzetek, de ijesztőnek semmiképp sem mondhatók. Más világ, más állapotok, más mentalitás. Pont ezt a másságot érzem a telepre lépve nap mint nap. És a más nem feltétlenül rossz. Mert vannak az életben olyan helyzetek, amikor nincs választásunk. Belekényszerülünk egy állapotba, amiből vagy megpróbáljuk kihozni a legjobbat, vagy egyszerűen lehúzzuk a rolót. Igen, van, aki a roló lehúzása mellett dönt. Akinek egyszerűbb nem iskolába küldeni a gyerekét, pedig csak az út másik oldalára kellene átjönni, mert így kényelmesebb. Van, akinek egyszerűen csak nem számít, hogy annak az egy, kettő, esetenként tíz gyereknek mi lesz a sorsa, mert a gyerek mennyiségéből származó családi pótlék miatt szülte. „Hogy ki legyen a létszám.” De ott a semmiképp sem elhanyagolható másik oldal. A szintén nem luxus körülmények között élő család tehetséges gyerekei, ahol a szülő, bár nincs felsőfokú végzettsége, sőt talán középfokú sem, de felismeri, hogy amibe érdemes fektetni, legyen az energia, pénz (lehetőségükhöz mérten), idő és hit, az a gyermeke.  Az a gyermek, aki gyémánttal a torkában született és aki előbb ütötte a ritmust, mint járni tudott volna. Mert, ha máshoz sok esetben nem is, a zenéhez igenis értenek a romák. És a tehetséget kötelesek vagyunk szülőként, pedagógusként, emberként ápolni, gondozni, fejleszteni és támogatni.

csillag3.jpgcsillag2.jpg

A telepi gyerek hangja messzire elhallatszik. A Barkóságig is, ahol különösen odafigyelnek rá, hogy a kisebbség is hallassa a hangját. Ahol nem csitítják el és rejtegetik a roma gyereket, hanem színpadra állítják és szerepeltetik. Gesztetében többségben élnek a romák. Az iskola diákjainak nagy százaléka is roma. Ez a tény azonban egy pillanatig sem hátrány. Szoros és hatékony az együttműködés a község vezetése és az iskola igazgatósága között. A szervezési készségük vitathatatlan, így rendszeresen szerveznek olyan rendezvényeket, ahol a gyerekeké a főszerep. Nem csak a sajátjaiké, hanem azoké a környékbeli gyerekeké is, akiknek vajmi kevés jut a szereplés és az elismerés élményéből. Amikor meghirdették az idei Csillag születik versenyt, nem volt kérdés, hogy „csokorba szedem” a gyerkőceimet és megmutatjuk a gesztetei színpadon, mit is tudnak a telepi gyerekek. Hogy boldogok voltak, lelkesek és türelmetlenek, mondanom sem kell. S hogy az út a cél, nem csak képletesen értendő. Élmény volt minden kilométer, amíg eljutottunk a tett színhelyére. Arról, hogy milyen a hangulat a gesztetei Csillag születik-en, nem fogok írni. El kell jönni, meg kell nézni, ki kell próbálni. Annyi biztos azonban, hogy amikor a gesztetei lányok mikrofont fogtak a kezükben és felcsendültek a hamisítatlan roma nóták, egy kultúrháznyi gyerek tapsolt, sikongott és került önkívületi állapotba. Vagy amikor a Tompa Mihály Alapiskola diákja Kökény Attilától énekelt, az valódi libabőr volt, katarzis. Abafalva, Ajnácskő, Almágy, Bátka, Egyházasbást, Feled, Rimaszombat, itt mindenhol teremnek tehetségek, akiket nem csak meg lehet mutatni a nagyvilágnak, de meg is kell.

Hát erről szól ez… kinyitni egy kicsi szegletét a világnak, hogy rálátást engedjünk az új dolgokra. Felépíteni a „lehetőség színpadát”, mert a gyémántok a fényben ragyognak igazán és nem a szőnyeg alá seperni a hátrányosságokat, hanem kiemelni az előnyöket és élni minden adandó lehetőséggel. Mert ők is megérdemlik.

Ui.: És hogy hogyan szerepeltek a telepi gyerekek? Naná, hogy elhoztuk az első helyet.

Végh Barbara, fotó: szervezők


 
 

ma 2018.07.21 van

ma Daniel névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal