Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Szavak, csodálatos szavak és minden, ami beleférVytlači
 

IMG_6512.JPG

201-150-27 – ez a három szám köti össze a 2018-as Tompa Mihály Országos Versenyt Rimaszombatban. Na, és persze több mint 300 résztvevő (beszámítva az összes indulót, akkor több ezer), nívós kísérőrendezvények, valamint Benkő Géza (hiánya). Amíg az első nap az ünneplésé és az emlékezésé volt, addig a péntek és a szombat már a versenyé. Ugyan a részvétel a fontos, és mindenki aki eljut, győztes – hogy Rigó Konrád kulturális államtitkárt idézzem, mégis ő is akkor távozott elégedetten Batyiból, amikor azt a bizonyos harmadik helyet begyűjtötte.

IMG_6413.JPG

Fejtsük meg a perexben idézett számokat. Tompa Mihály 201 éve született, 150 éve halt meg, s immár 27. alkalommal ment fel az a képzeletbeli függöny a Tompikán, ahogy kedélyeskedve sokan a mai napig nevezik. Kamenár Évának és Bárdos Gábornak legyen hála, azóta ugyan sok víz lefolyt már a Rimán, de a Tompika (ha időnként neveket változtatva is) maradt, s a Kárpát-medence legnépesebb rendezvényévé nőtte ki magát. A 27 év alatt új kategóriák (megzenésített versek, lírai színpadok) is beépültek a programba, megsokszorozva a szervezők gondjait, hiszen szálláslehetőség az nem lett több.

IMG_6569.JPGIMG_6598.JPG

De ezt a szervezők még mindig megoldották. A lényeg úgyis a szavak. Ahogy a galántai Paradigma a megnyitón énekelte Juhász Gyula halhatatlan 1934-es sorait: „Szavak, csodálatos szavak.//Békítenek, lázítanak.//Eldöntenek egy életet,//följárnak, mint kísértetek.”

S a nagy találkozások. Ugyanis minden évben ez az egy hely a biztos pont. Tóth Sándor az anyanyelv, Rigó László a hely, Rigó Konrád az élmény fontosságáról beszél köszöntőjében, Ujváry Mária pedig a Tompa-kultuszról. Mert az van. Szerencsére. Ahogy Kovács Tamás szignálja is. Kulcsár Tibor-díj viszont nincs. Szerencsére Kulcsár Tibor-díjasok szép számmal.

IMG_6626.JPG

Tompa Mihály új helyen, új köntösben, a régi hűséggel, szemerkélő esőben Galáris-dallamokkal, Ikarosz szellemében köszönti maroknyi hívét, akik ezt koszorúkkal hálálják meg, s már mindenki vonul, valósággal berobban a művházba. Olyan jó ugyanis találkozni.

„Szárnyalnak, mint a gondolat,//görnyedve hordnak gondokat.//Világokat jelentenek,//meghaltál, ha már nincsenek.//Dalolnak és dadognak ők,//gügyögnek, mint a szeretők.//Ölnek és feltámasztanak://szavak, csodálatos szavak” – s közben emlékezünk, Benkő Gézára, aki két éve még itt adott számot a csehszlovákiai magyar létről, hogy váratlanul, csak úgy szótlanul, búcsú nélkül átadja a terepet Soóky László újabb monodrámájának és Lajos Andrásnak. A szerző jelenlétében. De találkozunk Janikovszky Évával is, a megnyitó előtt egy alkalmi kiállításon, ma pedig majd a színpadon, hisz örökzöld kérdés volt és marad is, kire is ütött ez a gyerek. Ahogy itt lesz velünk Varró Dániel, Jónás Tamás, Tőzsér Árpád, Dragomán György, Lackfi János és hosszasan sorolhatnánk. Szóval, a magyar irodalom színe-java.

„Már nem sokra van hátra//egy meghajlás talán még belefér.” Tévedsz Gézám, ennyi meghajlást Te még nem láttál, mint amennyit a Tompikán abszolválnak a leendő 2038-as utódaid. Ha tetszett, nyugodtan tapsold véresre a tenyered. Halljuk és köszönjük, sőt el is várjuk Tőled!

Juhász Dósa János, Gecse Attila felvételei


 
 

ma 2018.05.21 van

ma Zina névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal