Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Výboch Matúš emlékéreVytlači
 

gyasz.jpg

Balogfalán nem voltak még ennyien temetésen. Hömpölyög a tömeg, a szokásához híven késve érkező pap már alig talál parkolóhelyet. Egy 49 éves fiatalembert búcsúztatnak, aki hosszú súlyos betegség után hagyta itt e földi árnyékvilágot. Výboch Matúš ízig-vérig erdész volt, egy ideig a Szlovák Erdészet rimaszombati kirendeltségét is igazgatta.

Talán valamikor már írtam róla. Vegyes családból származott, édesanyja magyar, édesapja szlovák volt, s természetesen erdész. Egyidősek voltunk, Várgedébe jártunk alapiskolába, én magyarba, ő pedig szlovákba. Mindkét nyelvet anyanyelvi szinten használta, ahogy a temetésen a pap is két nyelven mormolja az imát. Édesapja hivatását, az erdészetet választotta ő is, s a kétezres évek első évtizedének végén pár évig ő lett a rimaszombati főerdész is. Nagyon szerény és visszafogott ember volt, a világhálón órákig kerestem róla képet, sikertelenül. Pár évvel ezelőtt édesanyámmal az egykori termőföldünket tisztítgattuk, s a tavaszi szélben lángra kapott az aljnövényzet. Szerencsére a közelben járt, kihívta a tűzoltókat, s ha az utolsó pillanatban is, sikerült eloltani a tüzet, így a közelben lévő erdő nem kapott lángra. Nagyon megijedtünk, s nemcsak a tűztől, a büntetéstől is féltünk. Mao – hisz mindenki így hívta –, ismeretlen tettes ellen tett feljelentést.

Fejünk felett egy kisrepülőgép köröz, húz fekete csíkot, majd egy nagy csokrot is a gyászolók közé dobnak a magasból. Mao óvodás kislánya rohan a csokor felé, s büszkén viszi az édesanyjának. Anyu, ezt a bácsi dobta le a repülőből – mondja ragyogó szemekkel. Szinte megfojt az orgonaillat, s bár még csak április van, kegyetlenül éget a koranyári nap. Csak a könnyeket nem szárítja fel.

Juhász Dósa János


 
 

ma 2018.07.21 van

ma Daniel névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal