Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Gömöriek jártak Pósa Lajos sírjánál Vytlači
 

36785222_2095756037303536_5848893017812893696_o.jpg36798355_2095745797304560_652391569323720704_o.jpg

A Pósa Lajos Társaság szervezésében gömöriek kis csapata indult útnak szombaton reggel Budapestre, hogy főhajtással emlékezzen Pósa Lajos sírjánál, halálának közelgő évfordulójáról.

Időnként ellátogatunk a temetőbe, hisz mindenkinek van halottja. S azt a napot az elhunytak emlékének szenteljük. Velük akarunk lenni; mintha élnének, szólunk hozzájuk. Elhozzuk virágainkat a sírra. Eltűnődünk a sorsukon: a múltunkra és a jövőnkre gondolunk... S olyan jól esik nekünk az emlékezés...

Az emberre emlékezünk, aki költő volt. A költők pedig rendkívüliek...

Pósa bácsi 1914 július 11-én tért meg pihenni a sírba, hátrahagyva hitvesét, nevelt leányát, Sárikát és a Kárpát-medence gyermekseregét. Nem élte meg a történelmi viharokat, melyek nemzetét sújtották. A sors ebben is kegyes volt hozzá.

Szeretett hitvese 1953-ban követte őt. Azokban az időkben nem temettek a Fiumei úti sírkertbe, így Lidi mama nem kerülhetett szeretett férje mellé a sírba. Sárika lányuk azonban egy évtizeddel később levélben fordult a székesfővároshoz, hogy – szülei végakaratát teljesítve –, temessék édesanyját a párja mellé.

A kérését egy Pósa verssel indokolta meg, ami azóta is olvasható ezen az obeliszken: „Egy sírhalom boruljon ránk szelíden,//Ha meghalunk, én drága kedvesem!”          

A városatyákat meghatotta a síron túli üzenet és teljesítették a végakaratot.

A sír azonban nem csak Pósa bácsi és Lidi mama nyughelye: Sárika is itt alussza örök álmát. Ő az 1980-as évek elején lett társuk az örökkévalóságban, a régvolt barátok kérése alapján. Még adósak vagyunk az ő nevének a feltüntetésével.

36762455_2095749610637512_649946105139691520_o.jpg36794385_2095754243970382_5537625772820267008_n.jpg

A sírnál Sonkoly Dalma és Tóth Dorottya tolmácsolásában Gracza János Virágok egy sírra című versét és Pósa Juditot hallgathattuk meg, aki Móra László soraival zárta beszédét:

 

Pósa bácsi

 

Tanított szeretni.                                   Tudott bízva bízni.

Tanított nevetni.                                  Szenvedőkért sírni.   

Tanított jó búzát                                   Aranyhegyű tollal

Magyar földbe vetni.                            Csalimesét írni.

 

Aztán égbe szállott.

Istennél megállott.

Onnan őrizgeti

Szép Magyarországot.

Legyen érte áldott!

 

 

A jelenlévők ezt követően elhelyezték a síron a megemlékezés koszorúját és virágait.

De nem csupán Pósa bácsira emlékeztek: megálltak Mikszáth Kálmán, Blaha Lujza és Jókai Mór sírjánál is egy főhajtásra.

A csapat tagjai a Sikerx Kiadó jóvoltából tartalmas kiadványokkal gazdagodtak, melyek a Fiumei úti sírkertben található neves személyekről adnak tájékoztatót.

36858851_2095753613970445_6401889096762916864_o.jpg

A napot a Budai várban tett látogatással folytattuk, és késő este volt, mire hazaértünk Gömörbe.

36766532_10211321220778893_3128884431050244096_o.jpg

A Pósa Lajos Társaság egy régi hagyományt szeretne feleleveníteni, hisz a radnótiak – gömöriek az elmúlt évtizedekben többször is ellátogattak Budapestre. Reméljük, hogy évről-évre mind többen csatlakoznak, hogy együtt emlékezhessünk Pósa Lajosra.

A megemlékezés a Bethlen Gábor Alap támogatásával valósult meg.

Pósa Judit, fotó: a szerző és Bene Judit

 

 

 


 
 

ma 2018.09.26 van

ma Edita névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal