Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Pogány Erzsébet haláláraVytlači
 

pogany.jpg

Hónapok óta tudtuk, de azért reménykedtünk, hogy a megfordíthatatlan mégis visszafordítható. Még nem is olyan rég beszélgettem vele telefonon, tudtam, hogy nagyon beteg, rossz szokásom szerint mégis én panaszkodtam, s ahogy mindig, most is meghallgatott és próbált reményt önteni belém. Talán ő volt az egyetlen, aki világnézeti különbségeink ellenére mindig ragaszkodott hozzám, s elfogadta, hogy sok mindenben egyetértünk, sok mindenben viszont nem. Pogány Erzsébet a szlovákiai magyarság egyik legfontosabb egyéniségeként hagyott itt bennünket. Fájón, nagyon fájón korán, alig 58 évesen.

Hosszú évek óta ismertük egymást, talán a Bányiczki Mária által szervezett egyik Dialógusok konferencián találkoztunk. S talán nem is véletlenül. Bányiczki Mari is azok közé tartozott – aki maga bár baloldali –, mégis össze tudott hozni antagonisztikus ellentéteket is. Amig bírta energiával, s el nem lehetetlenítették, addig a Dialógusok az egyik legfontosabb regionális fórumként működött, amelyen évente találkoztam Pogány Erzsivel is. 2003-ban aztán munkatársak lettünk, Csemadok titkárként ugyanis nem nagyon lehetett megélni akkoriban, s emlékszem, hogy az előző évben szeptemberben jött némi pénz a szlovák kormánytól, s addig bizony a szociális segélyemből kellett eltartani magamat és a Csemadokot is. Pogány Erzsi viszont a Szövetség a Közös Célokért vezetőjeként nagyvonalú volt, s a következő évre felvett fő állású munkatársnak, mindössze annyi volt a feltétele, hogy intézzem el a saját magyarigazolványomat, s teljesen szabad kezet adott a csemadokos munkához. Így utólag visszagondolva talán eredményes évet zártunk, s nem rajta múlt, hogy kifejezett kérése ellenére nem hosszabbítottam meg a szerződésemet. Alig két év múlva mégis összehozott bennünket a sors, amikor a Vasárnapot is ott kellett hagynom, akkor hétvégi szerkesztői állást kínált az általa alapított felvidek.ma internetes portálnál. Ezt követően évekig nem nagyon találkoztunk, de nem egyszer hívtuk egymást telefonon, s ahogy előtte, most is elsősorban én panaszkodtam, s ő tartotta bennem a lelket.

Pogány Erzsébet 1959. december 19-én Pozsonyban született, tősgyökeres somorjai családban, s itt élte le az egész életét a férjével, Tiborral, a lányaival és az unokáival. Pozsonyban, a Közgazdasági Egyetemen szerzett diplomát. Budapesten a Magyarok Világszövetségében dolgozott Csoóri Sándor és Dobos László idejében (s most ugrik be, hogy a kilencvenes években itt ismerkedtünk meg talán), Pozsonyban a Duray Miklós által irányított Együttélés politikai mozgalom központi irodájának vezetője volt. 2001-től a Szövetség a Közös Célokért mindenese lett, s 2005-ben elindította az első felvidéki magyar hírportált, a felvidék.ma-t. Közben a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságot is irányította. 2010-ben Teleki Pál Érdeméremmel, 2014-ben az Esterházy Emlékéremmel, 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével, 2016-ban az Ex Libris Díjjal tüntették ki.

Az elmúlt tíz esztendőben már szégyenteljesen keveset találkoztunk, de a telefonos beszélgetéseink nem szakadtak meg. Jó volt hallani a mindig kedves, biztató szavait, amik a legreménytelenebb pillanataimban is segítettek felállni a padlóról. Amikor megváltam a Gömörilaptól, emlékszem, még aznap este felhívott Prágából, hogy másnaptól nagyon számít rám.

Kedves Erzsi, hihetetlenül jólesett, hogy akkor is gondoltál rám, s bár különutas nézeteim miatt valószínűleg sokak szerint vagyok elfogadhatatlan, Te mégsem haboztál egy percig sem, s mindig a munkatársadnak tekintettél. Köszönöm.

Juhász Dósa János


 
 

ma 2018.11.17 van

ma Klaudia névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal