Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Boldog születésnapot Új Szó és Vasárnap!Vytlači
 

48386593_711177182588556_6889360248407064576_n.jpg

Váratlan meghívót hozott a posta. Az Új Szó 70., illetve a Vasárnap 50. születésnapjára. Bár alig három aktív év kötött a Vasárnaphoz (2004 és 2006 között a lap felelős szerkesztője lehettem), s az elválás sem volt a legszebb, magyarán lapátra tettek. Amilyen váratlanul kezdődött a pozsonyi újságírói pályafutásom, olyan kurtán-furcsán is ért véget. Pár nap gondolkodás után mégis elfogadtam a meghívást.

48221772_1949428611841632_4640352343852843008_n.jpg

S mielőtt még felhördülne az ún. jobboldali sajtó (bár én csak olvasható sajtóban hiszek), hadd szögezzem le, számomra az a közel három év nagyon sokat adott. Lovász Attila meghívására kerültem a laphoz, s azt hiszem, Ferenczi Évával együtt nincs miért szégyenkeznünk amiatt a három év miatt. Olvasható hetilapot csináltunk, s talán Lovásznak sem kellett utólag magyarázkodni, hogy a pozsonyi belterjes brancs valamelyik eminens tagja helyett (akik végigjártak minden magyar sajtóterméket) egy teljesen kívülállót választott. Nagyon szép munkás éveket töltöttem ott, jó csapattal – a nagyokkal, Kövesdi Karcsival, Vojtek Katival, Szabó G. Lacival, Vrabec Máriával, Szórád Gyurival, az olvasószerkesztővel, ahogy az 1968-as kezdetek óta a lapnál dolgozó Császár Klárival, akinek az első mondata ennyi volt, amikor a liftben mentünk fel, hogy a szerződésemet aláírjam: maga tényleg komolyan gondolta, hogy itt akar dolgozni? De jöttek új külsősök is, s lett gömöri riporterünk is a rendkívül szemtelen és fiatal Czene Tamás személyében. S hogy ne feledjem, szinte velem együtt érkezett pár, akkor érettségizett gyakornok is, közülük később Szalay Zoltán az Új Szó főszerkesztője is lett, Rajkovics Péter pedig a Magyar 7 című lapban tölt be most is fontos szerepet. De jó szívvel emlékszem Andó Krisztinára, Strieženec Mátyásra, Molnár Krisztára, Bergendi Szabolcsra, Urbán Péterre, akik rendszeresen írtak a lapba, s akik közül ma is többen a sajtóban dolgoznak.

48367406_1625746357525995_2040305200144580608_n.jpg

Miután lapátra tettek, visszatértem Gömörbe, s jó egy évnyi pihenő után megtalált a Gömöri Hírlap, ahol azóta is „tengetem” a napjaim. Volt persze idő az elmúlt mintegy 12 esztendőben, amikor rendszeresen dolgoztam az Új Szónak és a Vasárnapnak is, s elsősorban a rimaszombati elfoglaltságom az oka, hogy csak ennyire tellett. Pár évvel a kirúgásom után a Pozsonyi Casinó sorozatban mutatta be a szlovákiai magyar sajtót, s Petőcz Csilla engem kért fel házigazdának. Alig volt olyan sajtótermék, amely ne mutatkozott volna be, így külön estét kapott az Új Szó és a Vasárnap is. Emlékszem, mindkettőre nagyon sokan jöttek össze, ugyanis vérszagot éreztek, de kínosan csalódniuk kellett. A kiadó igazgatója, Slezákné Kovács Edit az est végeztével személyesen köszönte meg, hogy objektív tudtam maradni. Majdnem megsértődtem, ugyanis mást el se tudtam volna képzelni.

48425703_2174326749273821_864786210441134080_n.jpg

Harag ide vagy oda, számomra a két lap nagyon sokat jelentett, ahogy jelent ma is. Végtére ezeken szocializálódtam, ötévesen az Új Szóból tanultam meg olvasni, s budapesti éveim kivételével rendszeres olvasójuk vagyok ma is. De személyes kötelékek is fűztek a laphoz, az egy utcából elszármazott Gaál László, a szomszédos Korlátról Pozsonyba vetődő legendás olvasószerkesztő, Fülöp Edit, Dusza Pista, aki nem egyszer fenyegetett meg, hogy érjen csak utol, vagy hogy még személyesebb legyek, apám unokabátyja, Kerekes István, aki a Vasárnap kiadásvezetője volt ugyancsak sokáig. S ha tényleg öröklődnek a gének, akkor neki köszönhetem, hogy ebbe a szakmába születtem.

Nem is olyan régen egyik, ún. jobboldali (sic!) kollégám egy társaságban túlcsordulva a lelkesedés és a düh vegyes keverékétől, azt hangoztatta, hogy ideje volna már ezt a liberális szennylapot megszüntetni. S nem szokásom, de akkor kénytelen voltam felemelni a hangom: s annak a bizonyos  nemzeti – s „Orbánhű” szlovákiai magyar jobboldalnak van annyi kurázsija és olvasója, hogy létrehozzon egy szlovákiai magyar jobboldali napilapot. Bevallom, sok esetben én is dühöngök a lap egy-egy cikke miatt (főleg, amikor igaztalanul a Gömöri Hírlapot szidják, s azt sem tartom túl szerencsésnek, amikor főleg a lap internetes oldala átmegy primitív bulvárba), s bizony nagyon hiányolom a szlovákiai magyar nemzetibb kultúrát a lapból, ahogy Gömört és Nógrádot is, mégis az Új Szó és a Vasárnap tömöríti ma is a szlovákiai magyar írástudók legjavát.

Váratlanul ért a meghívás,  de annál nagyobb öröm volt találkozni rég nem látott barátokkal, a kevésbé szeretett barátokat pedig bátran elkerültem, s ígérem, ezúttal sem leszek kevésbé kritikus a lappal, de azért tiszta lelkiismerettel írom le: boldog 70. születésnapot Új Szó, s még boldogabb 50. születésnapot Vasárnap!

Juhász Dósa János, Somogyi Tibor felvételei


 
 

ma 2019.03.21 van

ma Blahoslav névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal