Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

468 * – Bécs 2018 karácsonyán Vytlači
 

titulnafotka.jpg

Mosonmagyaróvár, MOL-kút, kávészünet.  Traccsparti, várakozás a mosdóra, kávéra. Az egyik görög épp könnyít magán a „nevesincs” patak mellett, nem bírta a várakozást. Lassan indulunk. Még egy szelfi, és újra úton vagyunk.

bruegel.jpg46762518_2243988122509183_4522813820699148288_n.jpg47680711_505842016587159_8250577620941406208_n.jpg47792606_207370426856983_4417194141029498880_n.jpg

Hegyeshalom, még megvan mindig a kőbánya, ami mellett annyiszor elmentem az Adria felé, vágyva a tengerre, a dízelmozdony vontatta hálókocsiban. A ködből fel-fel tűnik néhány szélerőmű a zöld sávjaival, régi ismerősök, jó volt újra találkozni velük. Schwechat, és nemsokára jobbra egy SPAR bolt, balra a Duna csatorna, szép zöld a vize, és még egy kanyar után jöhetne a Bruegel-kiállítás, ha nem lenne reménytelenül tele. Így marad Mária Terézia szobra és a város.

48046704_296832640959537_5423366921053536256_n.jpg48228804_288574475189168_976171900885532672_n.jpg

Járom a várost, ismerkedek a karácsony előtti sürgés-forgásával, kelet-európai kispolgárokkal, akik zabálják a virslit mustárral, forralt boroznak és szelfiznek, hogy elmondhassák majd, itt is voltunk. Vannak itt németek is, meg a napi betevőért zenélő balkániak, kishonti koldus cigányok, akik majd a falujuk kocsmájában mutogatják az Augustinból (bécsi hajléktalanújság – a szerk. megjegyzése) szerzett eurókat karácsonykor.

Többször is elmegyek egy kolbászsütő mellett, közben reménytelenül keresem a buszt a Rathaus környékén, kezdem beismerni, hogy eltévedtem, kis pánikolás után megpillantom a Volksgardent, ahol nemrég időztem és végül fellépcsőzhetek a buszra. Az ablakból nézem az utat, ismerősnek tűnik, persze, hisz ez a városháza, innét jöttem vissza előbb.

48367559_2074507425947203_8296584047895773184_n.jpg48374608_203050430640002_1102066008035688448_n.jpg

Elegem van már a gagyi karácsonyi cuccokból és a cuki manóházakból, inkább ismerkedni szeretnék tovább a várossal.  A Freud park ideális helynek tűnik, és végre boldog embereket látok, akik vidáman hancúroznak, és nem azon veszekednek, hogy milyen sok pénzbe kerül is az élet.  Más mentalitás, vagy csak felveti őket a pénz – morfondírozok magamban, míg pakolom a hazaútra valót a közeli aluljáró boltjában.

Újra úton, kiderül a mellettem ülő odesszai lányról, hogy tökéletesen megtanulta a magyart a pesti évei alatt, míg a bécsi metró mellettünk futó vonaláról tartok kiselőadást Schönbrunn felé. Tudtak élni a császárok, jut eszembe végig menve a Burg márványlépcsőjén, szemlélve a lenti látványt. Pillanatra nemesnek képzeltem magam, aki miatt történik ez az egész.

46634477_767623620277055_6290075975468187648_n.jpg

Megint dugó, pedig Pest még messze van. Elérkezett az ideje egy kis munkahelyi pletykálkodásnak, végül a témából kifogyva lassan előkerüntek a fülesek. A Personal Jesus záróakkordja szól, elhagytuk a BAH-csomópontot, hazaértem. A Deák téren kidobom az üres pálinkásüveget, elköszönök, adok egy százast a helyi csövesnek, majd felszállok a buszomra, és visszatérek a magyar valóságba.

Kép és szöveg: Lovas Róbert

* Bécs-Budapest menettérti távolság


 
 

ma 2019.01.20 van

ma Dalibor névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal