Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Egy kis adventi irodalom – Bettes István verseiVytlači
 

IMG_6407.JPG

 

Az év haikui

 

Január

Majdnem jaguár

Jégen a szélsebesség

Lohol a porhó

 

Február

Nem mind szökőév

Túl kurtafarkú télen

Farsang csüng farkán

 

Március

Idus szíve csücskét

Simítják bolyhos barkák

Nagypéntek falun

 

Április

A hunyó Hugó

Nem néz sok bolondságot

Gólya dugója

 

Május

Sok szív pályája

Pünkösd vár orgonával

Szerelem jussa

 

Június

Júnó pajzsával

Ifjak bújják a zöldet

Szüzek és tüzek

 

Július

 Péter-Pál elmúlt

Nyár nagy csatáit vívja

Ludatónátusz

 

Augusztus

Év vasdereka

Minden hatalmak ura

Fordul már őszbe

 

Szeptember

Egyedül Egyed!

Hegedűs éjjel Dávid

Szűz éli nászát…

 

Október

Diplomatikus

Mérlegeli mit mérjen

Végén min dúljon

 

November

Szentek - halottak

Jönnek-mennek szép sorban

Katicát várom

 

December

Őszöregember

Luca tol alá széket

Szilvesztereznék…

 

 

Új árvaság

(Szülőfalumra emlékezve)

 

Mikor vágyam hazahívott,

Repültem, mint a madár.

Ám semmi sincs, mi rég dívott…

Szatelitek fényeskednek,

 

S egyen- a határ.

 

Repce, gizgaz, kukorica,

Napraforgó sárgállik,

Erózió esz itt mindent…

A rög mind porrá válik,

 

Semmi sem a régi már.

 

Gyümölcsfáink: emlékek ma,

Nincs eper-, meggy-, birsalmafa,

Hol csiripelt sok veréb.

Egünk kondenzcsíkok szelik,

 

Szúrva Urunknak szemét.

 

 

Tükör mögött

(Bárczi Istvánra  emlékezve)

 

 

 

Míg körbeaggattam magam a harag limlomával

Zsémbesen falnak fordulva lassan haldokolt bennem

A korai későbánat

 

Félholtomban

Angyalkák cirógattak

Szűziesen ártatlan gyermekszellemecskék

Felidézve bennem hogy

Néhakorban magam is csak

Meddő látomásaimat hizlalgattam

Izgága mohósággal

 

Olykor irgalmatlan és gonoszkodó voltam

Csak hogy undort iszonyatot és nevetséget

Csempészhessek álságos világunkba

 

Vétkeztem így magam is egyfolytában

Míg csak be nem telt ama bizonyos pohár

 

Végül eképp lett tükröm sima és nyugodt

 

Szomorú, de ily nagy hidegben jól jöhet a blúznak

 

 

A Tátrában hónagy, kopogós, kemény tél,

Éhesen csörögnek itt a szarkák,

S még kikezdik a náluk éhesebben

Kukázgató barnamedvék hátát, fülét-farkát.

(Maci nem tud sebtében hátrafelé csapni!)

 

Vasalózsinór meg gatyamadzag is kéne,

Mindenki vágyik egy kis melegségre.

Lomnic kék havasa fordított jégcsapként

Bök a fagyos éjbe, már-már a polyákok is

Bánatosan melegebb vidékekre húznak.

 

Alighogy él már a Grandunk,

S a cigányzenének is fújtak,

Bár egy ilyen fagyosbálban

Hangszerelhetnének blúzban…

 

Fenyők sűrűje sem üdít ózonjával

Úgy, ahogyan régen. Hirtelen szélütést,

Sokkot kaptak, és lefeküdtek végleg.

 

Nagyon elbánt velük névnapján Szeles Böske

Dühöngésével, 2007-ben…

(Ne legyen sose helye

Tátrai védangyalok között

Fenn a magas égben..!)

ӖTátrafüred, 2013. január

 

 

Csalamádévers

 

Jedna teta pomätená

Varila čaj mätová

Menta menta menta tea

Ment a hasa tőle

 

Jedna teta pomätená

Sadla metla dvojprúdová

Repült a vén sárkány

 

Jedna teta pomätená

Išla huby do lesa

Tanát tinó orrát


 
 

ma 2019.01.20 van

ma Dalibor névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal