Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Tehetséges fiatalok nagyító alattVytlačiť
 

UDELENIE_CENY_MINISTERSTVA (1).png

Fiatalok, mindannyian tehetségesek valamiben. Van (Baka Tamás), aki táncol, de közben orvosnak készül; van (Radics József), aki barátjától „elirigyelvén”, fotós szeretne lenni; s az idén tíz esztendős jubileumát ünneplő Magán Szakközépiskolában találkoztunk olyan diákkal is, aki vendéglős (Brindzák Edo) lesz (ha már az iskola ezt kínálja), de olyannal is, aki pincérkedés mellett rapper (Szajkó Gyula), s akad olyan (Matej Kováč) is, aki bár elvégezte az iskolát, mégis a művészetben, a filmkészítésben látja a jövőjét. Ismerkedjenek meg velük!

baka1.jpg

A rimaszombati Baka Tamás párjával, Farkas Orsolyával évek óta járja a világot. Hatévesen fertőzte meg a tánc, s azóta minden szabadidejét ez köti le. Amiből egyre kevesebb van, ugyanis Tamás az osztravai egyetem ötödéves hallgatója orvosi szakon. Édesapja vállalkozó, édesanyja a rimaszombati polgármester titkárságát vezeti. Szlovák nyelvű óvodába járt, de a Tompa Mihály Református Gimnáziumban a nyolcosztályos gimnáziumban érettségizett le. Osztraván százhúszan kezdték, mára hetvenen maradtak, s mint mondja, tudtával ő az egyedüli magyar. Táncolni Július Schwartznál kezdett az Impulz Táncklubban (de ma is ő edzi, bár volt már román és szlovén edzője is), első partnere Kisbenedek Regina volt, de idővel „kinőtték egymást”.  Reginát az almágyi Farkas Orsolya követte (aki előtte a nagybalogi Sendrei Gerharddal alkotott egy párt), akivel ma már nemcsak a táncparketten alkotnak egy párt. Nem könnyű egyeztetni a közös próbákat, hisz amíg ő Osztraván tanul, addig Orsolya Pozsonyban. Igaz, a két város nincs túl messze egymástól, így ha nehezen is, de mindig megtalálják a lehetőséget a közös gyakorlásra. 2011 júniusában álltak össze, s azóta már számos hazai és nemzetközi versenyen bizonyítottak. Eleinte több táncnemben is kipróbálták magukat, s indultak versenyeken, de az iskolai kötelezettségek és a távolságok miatt maradtak a latin-amerikai táncok.  Szlovák ifjúsági bajnokok, a felnőtt szlovák bajnokságon negyedik hely, az ifjúsági VB-n Prágában a legjobb huszonnégyben végeztek, s az idén megjárták Thaiföldet és Kínát is, ahová a ranglistás helyezésük alapján jutottak ki. Bangkokban a 17. helyen, míg Chengduban a 10. helyen végeztek. Ahogy meséli, akkora volt a rohanás, hogy Kínából szinte nem is láttak semmit, Bangkokban viszont legalább volt három napjuk arra, hogy szétnézzenek egy kicsit, s megérintse őket az ázsiai metropolisz hangulata. De az ősz sem volt csendesebb, hiszen októberben már a világbajnokság várt rájuk, igaz, ezt most hazai környezetben, Osztraván rendezték. Titokban abban reménykedtek, hogy benne lesznek a legjobb harmincötben, végül 88 pár közül az 54. helyen zártak. De így sem voltak elégedetlenek, hiszen a világ legjobb táncosai jöttek el Osztravára, ahol egy orosz pár győzött két német pár előtt. De Bakáék a Szlovák Kupában vigasztalódhattak, Kassán megnyerték a 7. fordulót, s az összetettben is az első helyen végeztek.

bakatamas1.jpg

Bár már ötödéves, még nem döntötte el végleg, az egyetem befejezése után hol is szeretné folytatni. „Lehet, hogy körzeti orvos leszek, de az érsebészet is érdekel" – mondja, de abban is biztos, hogy legalább harminc éves koráig a táncot is szeretné versenyszerűen folytatni. "S ha mégis akad szabadidőd, azt mivel töltöd" – kérdezem, bár biztos vagyok benne, hogy nemleges lesz a válasz. "Régen motoroztam, úsztam, síeltem, ma meg vadászok" – vágja rá a választ, évek óta Tornaljára jár az édesapjával, igaz, tényleg nagyon ritkán.

***

S most három pozitív példa erejéig látogassunk el a rimaszombati Magán Szakközépiskolába (Hotelakadémia).

mato.jpg

A most 20 esztendős rimajánosi Matej Kováčcsal kulturális rendezvényeken találkoztam, ahol előbb fotózott, majd az egyik helyi tévének készített anyagokat. Hiperaktív gyerek volt, így a szülei beíratták a Művészeti Alapiskolába, ahol az irodalmi csoportban kezdett el dolgozni Jana Janove vezetése alatt. Apja vette az első fényképezőgépet, s már középiskolásként volt egy közös kiállítása Hrinko Mariánnal és Kresnye Andrással közösen a Matej Hrebenda Könyvtárban, ahogy később önálló kiállítása az auschwitzi haláltáborról. Valószínűleg itt érintette meg a holokauszt, s miután elkezdett filmezni, a Stranger című kisjátékfilm után elkészítette a Vitéz című, tízperces dokumentumfilmjét, amelyben a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnázium legendás igazgatójának, Fábián Vilmosnak a tragikus sorsát mutatja fel. A történet a negyvenes évekre koncentrál, amikor a város visszakerül a Magyar Királysághoz, s a zsidókat a sárga csillag viselésére kötelezik. Fábián Vilmos viszont úgy dönt, az iskolában nem engedi hordani a sárga csillagot. Az akkori borzalmakra Oľga Bodorová, a Gömör-Kishonti Múzeum igazgatónője, valamint az egykori szemtanúk, Wirtschafter Kornélia és Kálmán László emlékeznek vissza. Kétezer zsidót hurcoltak el a haláltáborokba, akikből százan tértek vissza szeretett városukba. A film elnyerte a szlovák Iskolaügyi Minisztérium díját is. Matej ezt követően Rimaszombat szocialista múltját kezdte el kutatni, s a Rimaszombat ma, tegnap és holnap című 45 perces dokumentumfilmet nyilvános vetítéseken szinte az egész város láthatta, de már felkerült a világhálóra is. Nem kevésbé szomorú történet ez, mint az előző, hisz azt kénytelen elmesélni, hogy lett a virágzó gazdasági központból mára romhalmaz. Sörgyár, cukorgyár, tejüzem, gépgyár, borüzem – s folytathatnánk a sort. Mára mindezekből többnyire romhalmaz maradt, több épületnek már a nyomai sem maradtak fenn. Egykori szereplők, alkalmazottak nosztalgiáznak, igen kevés jövőképet adva az eljövendő nemzedékeknek. A Rimava TV és Radovan Ceglédy vállalkozó által támogatott film arra is választ próbál találni, miért is hagytuk, hogy így legyen, s mennyiben vagyunk mi magunk is felelősek a szinte már visszafordíthatatlan történésekért. Matej Kováč jelenleg a film folytatásán dolgozik, amely a város kulturális- és sportéletén keresztül mutatja be a város közelmúltját és jelenét, kitekintve a jövőre is.

kovacmatej1.jpg

S ami a saját jövőjét illeti, most érettségizett, s jelenleg a Művészeti Alapiskolában tanítja a leendő filmeseket. De gondol a saját szakmai jövőjére is, hisz jövőre szeretné egyetemen folytatni. Addig is rendszeres szakmai gyakorlatra jár a JOJ Televízióba. Egykori kollégái közül Gorondi Gerald az egyik budapesti kereskedelmi tévénél folytatta, míg Vígh Oszkár az orvosi egyetemet választotta.

***

edo.jpg

A kassai „Ipari” mindig arról volt híres, hogy onnan került ki a legtöbb szlovákiai magyar író, színész és művészember. A hanvai Brindzák Edo a kivételek sorát erősíti az idén tíz esztendős rimaszombati Hotelakadémián, ugyanis ő bizony vendéglátós akar lenni. Pedig ugyancsak göröngyös út vezetett idáig. Másfél évig a Tornaljai Gimnáziumba járt (azóta megszűnt az is), s álma az volt, hogy apjához hasonlóan a katonai pályát választja. De az élet közbeszólt. Szülei még 13 éves korában elváltak, s ő a nagyszüleinél nevelkedett tovább. Tornaljáról átlépett a Hotelakadémiára, s ma már negyedévesként elégedetten jelenti ki, hogy nem bánta meg. Megtalálta élete szerelmét is, s az idén nyáron négy hónapot Spanyolországban tölthetett szakmai gyakorlaton.

edo4.jpg

„Egy hétből hat napot dolgoztam” – mondja, amíg ő a konyhán szorgoskodott, addig barátnője a bárban. „Életem legszebb hónapjai voltak ezek, nagyon sok barátot szereztem, s a séffel is remek kapcsolatot létesítettem, akivel barátként váltunk el egymástól” – idézi fel a spanyolországi emlékeket, akivel hol angolul, hol kézzel-lábbal, hol pedig spanyolul értették meg egymást. „Előtte például nem szerettem főzni” – teszi hozzá, „de mára ez is megváltozott” – mondja büszkén, s bár már a családja hiányzott, s nagyon várta, hogy hazajöjjön, de mivel visszavárják, a jövő nyarat valószínűleg ismét kint fogja tölteni.

edo2.jpg

Szabad idejében testépítéssel foglalkozik, több sportágat is kipróbált, köztük az erőemelést, de a crossfitot is.  „Nagyon sokat szeretnék az elkövetkező években tanulni, s az álmom egy vállalkozást létrehozni, legyen az étterem vagy kávéház” – mondja Edo, aki megtanult salátákat csinálni, pizzát sütni, grillezni, flambírozni. ahogy paellát készíteni. „ Köszönöm az iskolának, hogy megadta a lehetőséget” – mondja Edo, aki külön örül annak, hogy barátnője szülei is elfogadták azt, hogy roma, s mint hozzáteszi, kiskora óta céltudatos embernek tarja magát, akit mindig megerősítettek a kudarcok. „Ha valaki hisz saját magában, akkor az sikerre van ítélve!” – s ebben maximálisan egyetértünk.     

***

szajko-danyi.jpg

Hotelakadémián kezdte, de pincérszakon folytatta tanulmányait a 19 éves balogfalai Szajkó Gyula, aki ebben a tanévben végez a Magán Szakközépiskolában. Őszintén bevallja, lustasága miatt hagyta ott az ötéves, érettségivel végződő szakot, de az iskolát nem, s az idén szakmai gyakorlatra kijutott Rhodoszra is. A négyhónapos kaland egész jól kezdődött, de váratlanul rosszul végződött, s másfél hónap után a kényszerű hazatérést választották. „A szállodában maximálisan kihasználtak bennünket, igen sokat kellett dolgoznunk, s bár én bírtam a munkát, az egyik kollégám, aki cukorbetegségben szenved, kevésbé, így inkább hazajöttünk” – mondja Gyula, aki azért megjegyzi: „legalább voltunk Görögben, s ültünk repülőn is”. „Még jó, hogy viszonylag olcsón megúszták” – teszi hozzá mindehhez Ádám Norbert, az iskola igazgató-helyettese, aki szerint sok diákjuk azt hiszi, hogy a szakmai gyakorlat pusztán kirándulás, s nem nőnek fel a feladathoz. Szajkó Gyula viszont nem ezzel hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal, hogy Danyi Marek (Mr. M. D.) barátjával létrehozta az Ábrándozókat, s egy kampányrendezvényen már színpadon, élőben is bemutatkoztak. „Imádom a rapet, s elkezdtem különböző zenei alapokra dalszövegeket írni, s bár szinte semmilyen felszerelésünk nincs, hangszeren sem játszunk, de ezeket mobillal feljátsszuk, s már több mint tíz számunk készült el, amelyet a legnagyobb videómegosztón is meg lehet tekinteni” – árulja el Gyula, művésznevén Siza, aki nagyon szeretné, ha ezeket a dalokat majd egy igazi profi stúdióban is fel tudnák játszani. Természetesen mi másról szólhatnának ezek a számok, mint a korosztálya életérzéséről, így a szerelemről, de hogy ne a levegőbe beszéljek, itt olvashatják az egyik dalszövegüket:  

abrandozok22.jpg     

Mr. M. D:

Kis koromban magyarázták, hogy nem könnyű az élet, de én meg sem hallgattam, mert hülye voltam, de tényleg. Játszottam az eszemet, mint a többi kis gyerek, mert azt hittem, ha menő leszek, megkaphatok bármit. Egy ideig még azt csináltam, de rájöttem, hogy szarság. Nem leszek én attól menő, ha megeszek egy hangyát. Ezután csak csináltam azt, amit jónak láttam, idővel idősebb vagyok és jobb vagyok 100-al.

$iza:
Rájöttem, hogy a felnőtt élet nem is olyan Easy, csak hajtottam a dumámat, mint a többi kis tini, mivel a tinik úgymond már nagyon okosak lettek, és azt hiszik a nagyvilágról, hogy már mindent tudnak. Csak játsszák az eszüket, hogy ez van nekem meg az van, majd akkor menőzzél barátom, ha a saját pénzedből van. Addig is csak kussban légy és nyomjad az iPhoneodat, amit anyuci meg apuci a kicsi fiának kapart. Örüljél, hogy van hol laknod és aludnod barátom, nemhogy iPhone meg az a sok szarság. Sosem tévesztem meg egy kamu barátomat, aki a szemedben nyalizik és a hátad mögött pedig szurkál. Eljön majd az idő, mikor betelik a pohár, és te döntöd el, hogy padlón maradsz vagy mész tovább. Csak ennyit akartam nektek mondani, hogy az élet barátaim nem csak egy vagányság.

Refr.közös2*:

Tévedés, csak tévedés volt ez az egész,
Ez így nem jó, ez így nem jó.

 

 

***

 

radicsj.jpg

A nemesradnóti Radics József 26 éves, s bizony sokáig nem tudott mit kezdeni magával. A Bátkai Alapiskola elvégzése után egy évet járt mezőgazdasági szakközépiskolába, aztán nagyon úgy tűnt, a süllyesztőben végzi, mint hasonszőrű társainak a többsége. De aztán véletlenül megismerkedett a nagybalogi Kresnye Andrással, s ez el is döntötte a sorsát. Neki is megtetszett a fotózás, s pár hónap alatt el is sajátította a legfontosabb tudnivalókat. „Több alkalommal is elvitt magával fotózni, de megmutatta azt is, hogyan lesz egy kattintásból végleges fotó” – mondja nevetve Radics József, aki megvette az első fényképezőgépét is.

DSC_2126.jpg

Saját oldalt készített az egyik közösségi oldalon, s ma már nemcsak a faluból akadnak érdeklődők, hanem a környékről is akadnak megbízói. Főleg portrékat és tájképeket készít, de nagyon várja már a közös munkát a „mesterével”, Kresnye Andrással is, akivel megbízást kaptak egy Pozsonyt bemutató tárlatra, amelynek majd a rimaszombati Városháza Galéria ad otthont. De ő nyithatta meg Kresnye András budapesti kiállítását is volt alapiskolájukban, Bátkában. Igaz, annyira megilletődött, hogy a szöveget végül mással olvastatta fel, amelyben hangsúlyozza, hogy kellő akarattal és elszántsággal bárhonnan ki lehet törni és sikeresnek lenni. „Jó fotós szeretnék lenni, s ha szerencsém lesz, akkor szeretnék ebből megélni” – teszi hozzá, bár most is munkát keres, mert 26 évesen már nem várhatja el, hogy a szülei tartsák el. „Ja, és írja meg, mindent köszönök Andrásnak, de biztosíthatom, nem akarok a vetélytársa lenni” – zárja beszélgetésünket mosolyogva.

laura.jpg

 

A most bemutatott öt tehetség nagyon jó példa arra, hogy ha nem is könnyű (ahogy nem könnyű Budapesten vagy Pozsonyban sem), de nem is lehetetlen. Csak akarat, elszántság és nem kis szerencse kell hozzá.

Juhász Dósa János, fotó: Gecse Attila, Kresnye András és archív      


 
 

ma 2019.01.20 van

ma Dalibor névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal