Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Gömöri versek a Költészet napjáraVytlači
 

foto.jpg

Ma ünnepeljük a Költészet napját (1905-ben ezen a napon született József Attila). Ebből az alkalomból gömöri költők „friss” verseiből válogattunk.

 

 

Radics Rudolf

Ethon

 

egy apró sercegés a torokban

aztán határozott marás a Glisson-tokba

felnyesegeted a lobux dextert és sinistert

kaukázusi ízorgia a szájban

a vena portae szélesre nyílik

már benn kotorsz a mélyedésben

képszakadás

egy tízpróbás herkulesimitátor

keresztüllövi a pericardumzsákod…

nagy zűr a paradicsomban

 

Csépe Zoltán

Egy kevés pihenés

 

Alszik szépen a természet,

mi is végre megpihenünk,

és csendes gondolattal

a múló időről elmélkedünk.

Tél, tavasz, nyár s újra ősz jön,

de az új kikelet ismét beköszön.

Soha el nem múló természet

  • Nagy igazság,

ha másban nem is,

ebben van örök biztonság.

 

 

Bettes István

Új árvaság

 

(Szülőfalumra emlékezve)

 

Mikor vágyam hazahívott,

Repültem, mint a madár.

Ám semmi sincs, mi rég dívott…

Szatelitek fényeskednek,

 

S egyen- a határ.

 

Repce, gizgaz, kukorica,

Napraforgó sárgállik,

Erózió esz itt mindent…

A rög mind porrá válik,

 

Semmi sem a régi már.

 

 

Gyümölcsfáink: emlékek ma,

Nincs eper-, meggy-, birsalmafa,

Hol csiripelt sok veréb.

Egünk kondenzcsíkok szelik,

 

Szúrva Urunknak szemét.

 

 

kolteszetnap.jpg

 

Danyi Zoltán

Gesztetei dombokon hegyeken

 

mindenek tetejében az ég mesés íve

kékben szürkében enyhén fehéren

meleget ad fénylő napsugarat és

márciusi virágot sárga derűben, mit

most adott egy fiú egy lány kezébe

mert szerette vidám hangját vadul

ez éltető csobbanás az élet taván

bölcsője lészen hamar e világnak

tenni s késztetve vár minden erőben

álmodni szebbet nem is lehetne

tavasszal......

 

vallomás van az arany esőben, dicsőn

éltetőn dobban a szív, szeretünk....

változna már minden színesebbre

örvendezve a kikelet rügyben gazdagon

pókhálóban az áldozat rovara pörög

csüngő selyme átvan húzva az ágon

fűzfa virágon szorgos méhek zöme és

hangos délben a táj s mikor madártánc

karnevál kering a nádason, ízesebben

képzeletben több az erő minden jó dolog

valahol kétszeres erdőkön halmokon

a gesztetei dombokon hegyeken tavasz

ad szárnyakat s végtelen reményt....

 

 

 

Juhász Katalin

Porhintés

 

A huzat végigsöpör a szobákon

felszítva a port. Olyan fajta por ez,

mint pedáns ember lakásában

két hónappal a pedáns ember

halála után. Mindenen szép egyenletesen.

A hűtő szerencsére önmagát jégteleníti,

(nem is tudtam, hogy vannak ilyen hűtők).

Fél doboz háromszögsajt, két deci tej,

a téliszalámi talán ehető még.

Az erkély a galambok birtoka

most és mindörökké,

azokat már el nem hessegetem,

hiszen sokkal előbb voltak itt, mint én,

bár még nincsenek elnevezve.

Nyákos port köhögök fel.

a félhomály kiharap egy darabot

a sarokból, ahol egykor háromlábú

kis asztal állt büszkén, terítővel.

 

A huzat végigcsap az élőkön,

és egy pillanat alatt kisöpri szívüket.

Nem fakadnak sírva a látványtól,

nincs is látvány. Dolgok vannak csak,

egymásra halmozva szépen.

Az elvermelt krumpli alszik a pincében.

 

 

 

 

 

Veres János

Itt vagyok ismét

Igó Aladár népművésznek

 

Napestig a határt járja,

izmait mezei munka nyúzza,

s este hűségesen várja

ecsetje, vésője, kalapács,

enni sem kíván,

szerszámtól roncsolt kézzel

belevág az engedelmes fába,

fölötte pisla lámpa,

körülötte szűk falak,

fején glória-sugarak.

 

Keze alatt életre kelnek

a festékből, fahasábokból

ismerős fejek, alakok, palóc szentek,

Szívét makulátlan indíttatás hevíti,

e föld népét s regéit

fiának s majdan unokáinak

átörökíti.

 

Lehetne máshol is,

vezethetne fölfelé az útja,

de az ágyúdörgés volt ifjúkora zenéje,

nyárfalevél-csillogás a vagyona, pénze,

így lett a magárahagyottság

élő vértanúja.

 

Körülbámulják, mint Assisi Ferencet,

pulykák, galambok, nyulak, borjak,

a fába lehelt s vászonra bűvölt

tájak, emberek, állatok, házak

szülőföldje rögéhez forrnak.

 

Kamrája ajtaján esküszegések

pusztító dorongja kopogtatta.

 

Ismét itt vagyok nála – fáztam,

szomjaztam, s ide hozott a lábam.

úgy állok itt,

mint a túlvilágról visszajáró lélek,

figyelem a mozgó vésőt, a kamrát,

s úgy nézem a kitartás e falatnyi birodalmát,

mint végső kapaszkodó-helyét

a teremtő hit gyökerének.

Hanva, 1974

 

 

Janko Jesenský

Az élet könyvéből

 

Nagy könyv olvasásába fogtam.

Forgatom lapjait unottan.

Egy nap egy lap. Nem is tudom,

végig mikorra olvasom.

És máig még azt sem tudom,

a végéig hány lap van hátra.

De groteszket szült, gyanítom,

a nagy-regény próba-babája,

s prózát a költészet s buta

komédiát – tragédia;

lett égiből száz földi kép…

 

S lesem, bár tudom, mi a vég:

A hős egeket ostromolna,

s a fa hegyéből földre száll.

A kis dombon fölröhög lomha

létünk szatírája – a halál

Garai Gábor fordítása 


 
 

ma 2019.04.20 van

ma Marcel névnapja van

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal