Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Képviselőink – Ivan HazuchaVytlači
 

hazucha.jpg

860 szavazattal győzött a 4. számú választókörzetben, s immár harmadik ciklusban képviseli a Nyugat-lakótelepen, Szabatkán és Kelecsényben élőket. A SMER-SD tagja, a Matica slovenská helyi szervezetének élharcosa, aki idén először megkoszorúzta Petőfi Sándor szobrát is március 15-én. Bár testvérei közül mindenki külföldön van, Ivan Hazucha itthon maradt.

2010-ben került a városi képviselő-testületbe, s bár az első négy év nagyon nem úgy alakult, ahogy eltervezte, a társai többségével ellentétben 2014-ben és 2018-ban is sikerült megőriznie a mandátumát. Gyerekkora óta érdekelte a helyi politika, s baloldali gondolkodású emberként akkor lépett be a politikába, amikor az akkori baloldali pártból (SDL) kilépett Robert Fico, s önálló útra lépett. Bár mindig tisztában volt azzal, a politika nem túl tisztességes játék, s aki egyszer politikai pályára lép, az elveszíti az erkölcsi tisztaságát. 2010-ben az akkori alpolgármester, Pavel Piliarik javasolta, hogy próbálkozzon meg a képviselői pályával, s első kísérletre sikerrel járt.  Ugyan figyelmeztette Piliarikot, hogy a városi képviselők többsége orvos, tanár vagy jogász, míg ő munkásember, az biztosította róla, hogy rá is nagy szükség van, hiszen más szemmel nézi a város dolgait, mint azok. Azóta megszakítás nélkül a városi képviselő-testület tagja, s bár már második ciklusban a testületi többség tagja, igazából mindig ellenzéki maradt. Az első ciklusban folyamatosan szemben álltak Šimko József polgármesterrel, amelynek a végeredménye az lett, hogy gyakorlatilag a SMER-SD frakciójának döntő többségét nem választották ujjá 2014-ben, de ő maradt. Šimko túl kemény diónak bizonyult, aki mediálisan is lehengerelte őket, de nem érzi jogosnak azt az akkor általánosan megfogalmazott kritikát, hogy a város fejlődésének a sírásói lettek volna. „Sok mindenben egyetértettünk a polgármesterrel, legfeljebb a részletekben voltak eltérések az elképzeléseink. Kurinc, az aszfaltozás, a foci, a szemétszállítás – nagyobbrészt támogattuk a polgármestert, úgy, ahogy a későbbiekben is, így most is” – mondja Hazucha.  A második ciklus sokkal nyugodtabb légkörben telt el, eleve kisebbségben voltak, s nagyon reméli, hogy most is megnyugodnak majd idővel a kedélyek. A politika a kompromisszumkeresés művészete, s a legtöbb ügyben hasonlóak a vélemények, legfeljebb a végeredményhez nem mindig ugyanazon az úton szeretnének eljutni. Sok olyan már elindult kezdeményezés van, ahol nem igen van lehetőség már új utakat kipróbálni, így Kurinc is nagyrészt kiépült, de nem tartja fölöslegesnek a most kiírt versenypályázatot, hiszen egyrészt ezzel lehetőséget adnának fiatal tervezőknek a megméretkezésre, viszont tudja azt is, hogy túl sok lehetőség már nincs a szinte kész projekt megváltoztatására. „Kurinc a szívügyem, ahogy a Városkert is, amelynek a revitalizációját annak idején én magam kezdeményeztem losonci példára, de egyetértek a kollégáimmal abban, hogy be kell tartani a játékszabályokat, még akkor is, ha így sokkal hosszadalmasabb egy-egy építkezés kivitelezése. Kurincon túlzsúfolt a víkendház-övezet, ahogy a város által épített parkolóknál sem tartották be a törvényi előírásokat” – mondja Hazucha, aki szerint az egyedüli járható út az lenne, ha meghallgatnák egymást, s még a testületi ülések előtt megegyeznének a főbb elvekben. Volt rá példa már az idén is, hogy összejöttek a Magyar Közösségi Házban, s megegyeztek pár alapvető kérdésben, de legutóbb már hiába várták a polgármestert…

Hazucha ugyan nem tagja a Merjünk gyorsítani Klubnak, de lépéseikkel nagyrészt egyetért, s ő is vallja, mindent csak törvényes alapon lehet kivitelezni, még akkor is, ha így sokkal bonyodalmasabbnak és hosszadalmasabbnak tűnik is kivitelezés. A Merjünk gyorsítani Klub nagyon tehetséges fiatalemberekből áll, akiknek a többsége vállalkozó, s ezáltal szabadabban gazdálkodnak az idejükkel is, mint ő, aki a vízművektől (ahol a szennyvizek csatornázásával foglalkozik) ritkán tud elszabadulni. Bár a cég francia tulajdonban áll, a fizetések most is nagyon alacsonyak, s Rimaszombat mellett a Nagyrőcei járás többsége is hozzájuk tartozik. Amikor a beszélgetést készítjük, is többször hívják, s két mondat között zárjuk az eszmecserénket. „Nem csak az a gond, hogy nincs munkalehetőség, hanem az is, hogy nagyon alacsonyak a fizetések” – mondja Hazucha, aki ötük közül egyedül maradt idehaza. Testvérei mind külföldön élnek, s ő is csak azért maradt itthon, mert lokálpatrióta, s annak idején nem akarta magukra hagyni idős szüleit. Mára már a lánya is felnőtt, önálló életet él, s ő is nagyon örülne neki, ha változnának a feltételek régiónkban, s emelkedne az átlagbér. Sok család esett szét úgy, hogy a család egyik tagja kiment dolgozni, a másik pedig a gyerekekkel itthon maradt. Ha viszont mindkettő kiment, akkor már nagyon nehezen képzelhető el a visszaút, a bizonytalan helyzet nem túl vonzó. Még nagyobb gond, hogy az itthon maradottak többsége már nem igazán alkalmas potenciális munkavégzésre, s bizony, ha most a csoda folytán jönne egy komolyabb cég, hozhatnák a munkásokat Ukrajnából vagy Szerbiából – összegzi a helyzetet Hazucha, aki szerint mégis minden lehetőséget meg kell próbálni.    

Ivan Hazucha a SMER-SD oszlopos tagja, s nem érzi jogosnak Šimko József polgármester egyoldalú támadásait, szerinte a kormány mindegyik kihelyezett ülésén támogatta a régiót, s ő maga is mindent megtett azért, hogy maga a város is kapjon támogatást, így a tiszolci kihelyezett ülésen a Dobšinský Alapiskolát, legutóbb pedig a Téli stadiont támogatták. „Sajnos, mivel nagyon kevés a potenciális vállalkozó a városban, nagyon kevés az adóbevétel is. Losoncnak a kétszeres a költségvetése, mint Rimaszombatnak, amely nagyrészt az állam által visszaforgatott adókból tengődik, legfeljebb egy-egy telket, épületet tudunk alkalmanként eladni” – összegzi a város helyzetét Hazucha, aki nagy hazafiként a közös cél érdekében képes volt a nemzeti érzelmeit is félretenni, s március 15-én közösen koszorúzott a magyar hazafiakkal. „Megegyeztünk, hogy nem nyitunk meg máig fájó sebeket, de a város fejlődése fontosabb mindennél, s bár mást jelent számomra 1848, ahogy Petőfi szerepe is”, s mielőtt a sokadik telefon után feláll, hogy elbúcsúzzon, még a városi lapokkal kapcsolatban megjegyzi, legjobban annak örülne, ha magánkiadásban jelennének meg, a mai helyzetben viszont nem bánná, ha legalább 2-2 oldallal bővülnének, hogy több anyag férjen el bennük.  

jdj


 
 

ma 2019.10.21 van

ma Uršuža névnapja van

Részletes naptár

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal