Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

A GMKÜ és egy falunap margójáraVytlači
 

IMG_8776.JPG

Minap rendezték meg a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélyét (GMKÜ). A cím ne tévesszen meg senkit, egy belterjes Csemadok-rendezvényről van szó, amelynek semmi köze a gömöri magyarokhoz, se valamiféle népünnepélyhez. Ugyanez vonatkozik a balogfalai falunapra is. Ha megnézzük a 10 évvel ezelőtti plakátokat, gyakorlatilag ugyanaz a program, egy-két névvel kiegészítve. De ne ijedjenek meg, nem sztárokról van szó, hanem csupán régión túli fellépőkről.

Mi az oka annak, hogy egyes helyeken nemhogy nagyokat, de egyáltalán álmodni sem mernek? Mert említhetnénk, s említünk azért pozitív példákat is.

S mielőtt bővebben is kitérnék a két rendezvényre, hadd állítsak fel két axiómát. A hetvenes évek végén jelent meg Tóth László beszélgetőkönyve szlovákiai magyar írókkal, amelyben Dobos László nyilatkozza: „minél kisebb egy irodalom, annál inkább a minőség útját kell járnia”. Dobos igyekezett is e szerint írni és élni, egész életútja a tanúság erre. S most jöjjön a másik axióma, amely egy olyan embertől származik, aki állandóan saját kinyilatkoztatását cáfolta. Kolár Péter jelezte egyik kritikám után, hogy tökéletesen egyetért velem, mégsem kellett volna leírnom, mert már annak is örülnünk kell, hogy még magyarul beszélünk a Felvidéken. Mondta ezt az a Kolár Péter, akinek egész életműve cáfolja ezt a kinyilatkoztatását, akitől a legtöbbet tanultam ebben a szakmában, s máig nagyon sajnálom, hogy megakadályozták azt, hogy együtt dolgozhassunk.

Nem véletlenül emeltem ki a GMKÜ-t és a balogfalai falunapot, hisz egykoron mindkettőhöz volt némi közöm. Talán nem is olyan kevés.

A hetvenes-nyolcvanas években, amikor még dübörgött Gombaszög, az országos nyári népünnepély, ahogy tájainkon valódi találkozóhely volt Nagybalogon a Daloló Balogvölgy, ahol lehetőség nyílt a jóízű találkozásokra (igaz, még nem volt mobiltelefon vagy facebook), s a színpad tele volt sztárokkal, így Nagybalogon is összefuthattunk Szécsi Pállal, Béres Ferenccel, Aradszky Lászlóval, Kovács Katival, Koós Jánossal, de Korda Györggyel is. Ennek egyfajta utódrendezvényévé szeretett volna válni a Gömöri Magyarok Kulturális Ünnepélye is. Ahogy a neve is (el)árulja. A végeredmény az utóbbi években több mint lesújtó. Évekig azzal próbálták menteni a helyzetet, hogy egy-egy község falunapjához társultak, de sztárvendég nélkül az az 5-6 asszonykórus legfeljebb egymást nézte. Vagy ha meleg volt, mint tavaly Feleden, még azt sem. A népünnepély se népi nem volt, se ünnep. Nem beszélve arról a nem elhanyagolandó tényről, hogy a gömöri kultúra nem csak asszonykórusokból áll, annál sokkal, de sokkal gazdagabb. Az idén visszakerült a rendezvény Rimaszombatba. Ha jól tudom, legutóbb 2003-ban rendezték meg a GMKÜ-t Rimaszombatban még a szervezésemben, s bár közelharcot vívtam járási titkárként az elnökség tagjaival a sztárvendégért, végül Koós János vagy Kovács Kati helyett kompromisszumként maradt a Szőttes. Hadd ne mondjam, nem tódultak a gömöri magyarok a saját ünnepélyükre. Az idén sztárvendégi státuszban a Trio Impression komolyzenei trió maradt, s bizony, ha nem léptetik fel a szervezők azt az 5-6 asszonykórust és az Új Gömört, akkor bizony a belterjes hangulatú oklevélosztogatást akár a Csemadok Területi Választmányának irodájában is megejthették volna. Szédületes és nagyon szomorú ez a leépülés, s most tisztelet annak a ritka kivételnek (Nagybalog, Ajnácskő), ahol még közösségi munkaként fogják fel a Csemadokot, ahol még tagság is van, akik próbálják életben tartani a helyi magyarságot. Sajnos, az egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyien vannak. Ők minden elismerést megérdemelnek. S hogy mennyire nem lehetetlen kultúrát és közösséget szervezni, arra jó példa a szomszédos nógrádi településen, Vilkén megrendezett Ipoly Menti Fesztivál, ahol ünnepi szentmise, gasztro- és kulturális élmények várták a nagyérdeműt, s nem rettentek vissza igazi sztárvendég meghívásától sem. S ha ez a 3+2 lakodalmas rockegyüttes, hát legyen.    

S most regionális szint után térjünk át falusi szintre. Balogfalán a napokban 14. alkalommal rendeztek szerény falunapot (nem tudom, miért volt ennyire szerény, hisz a megye is támogatta anyagilag a rendezvényt). A plakát ugyanaz, mint az első évfolyamon, itt is csak a „sztárvendég” neve cserélődik, két éve Cserpes Laura, az idén Orosz György volt a sztárvendég. Ha nem ugrik be a két név elsőre, forduljanak nyugodtan a google-hoz, azt talán önöknek is segít. Bár a focitorna plakátja például Feledet emlegette, a végén kiderült, pár kimustrált feledi vasutasfocista vette fel a harcot a helyi veteránokkal. Pár éve még évi egy alkalommal helyi krónika is megjelent Balogfalai Hírmondó címmel, ma már az is csak a nosztalgia szintjén él még abban a pár emberben, akinek Balogfalán hosszabb távú az emlékezete. A szervezők még a jó időt és a szabadtéri színpadot is elfelejtették megrendelni, Orosz Györgyöt és a helyi fellépőket elmosta az eső, s akit nem az aszfalt kibírhatatlan melege izzasztott meg alulról, az hanyatt-homlok menekült fedél fölé. Az, hogy a fellépők még egy pohár vizet se kaptak, ez már csak hab a tortán, s most mondhatnánk azt, ha nem megy, nem kell erőltetni. Pedig, hogy nem is annyira ördöngösség egy falunap megszervezése, azt bizonyítja az ugyanaz napi harkácsi vagy nemesradnóti sikeres, igazi sztárvendégektől sem mentes falunap, de aznap ünnepeltek Borsodszentgyörgyön is, a túloldali testvérfaluban, ahol Pokolgépre és szabadtéri színpadra is futotta (az sem igazán érthető, miért rendezi a két testvértelepülés egy napon a falunapját). Aznap több balogfalaival találkozhattunk ezeken a településeken, ahogy Ajnácskőn és Füleken is, mint saját szülőfalujukban.

S most visszatérnék a két axiómához, melyiket is válasszuk! Közösség nélkül nem lesz szlovákiai magyarság, de a fenti példák is azt bizonyítják, hogy megújulás nélkül szlovákiai magyarság sem. Ha nem merünk még kicsit sem álmodni, a minőségről már ne is nagyon beszéljünk, akkor a többség vagy a lábával, vagy a nyelvével fog új utakat keresni magának. S akkor teljesen fölösleges lesz arról halandzsálni, hogy ki kivel fogjon össze a parlamenti választásokon, mert már ennél sokkal nagyobb ma is a tét, a puszta létünk és a megmaradásunk. S ha nem keressük meg azokat az egyfecskéket, akik még minőségben gondolkodnak, akkor bizony nem sokáig örülhetünk már annak sem, hogy még magyarul beszél(het)ünk a Felvidéken.

Juhász Dósa János  


 
 

ma 2019.08.18 van

ma Elena, Helena névnapja van

Részletes naptár

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal