Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

Rimaszombat

Húsz éve hunyt el Veres JánosVytlači
 

veres-feketemajus.jpg

Költő, író, műfordító, helytörténész volt, a Tompa Mihály Klub lelke. 20 éve immár, hogy nincs köztünk.

Vörös néven született Tornalján, a Vasúti utcában emléktábla áll a szülőházán. Az általános iskolát is itt végezte, majd 1940-től a jászóvári premontrei kanonokrend Takács Menyhért Gimnáziumában tanult, ahol a szemináriumban lakott. Miután szüleivel 11 éves korában Rimaszombatba költöztek, a helyi Egyesült Protestáns Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Amikor az ötödik osztályt kezdte, a háborús események miatt az iskolát bezárták, így csupán az első négy osztályból szerezte meg bizonyítványát. Már diákként foglalkozott versírással. 1949-ben tüdőbajt kapott, ezért nem tudta letenni az érettségi vizsgát, később érettségizett magántanulóként. A Magas-Tátrába vitték gyógykezelésre. Megismerkedett Fábry Zoltánnal, ő fedezte fel költői tehetségét. Ekkor írja meg Fekete május című versciklusát, amely majd csak halála után, 2006-ban jelenik meg.  A szanatóriumban folytatta a tanulást, sokat olvasott. 1954-ben Három fiatal költő címmel, Török Elemérrel és Ozsvald Árpáddal közösen jelennek meg első versei.  1957-ben lett munkaképes. A rimaszombati kórház hivatalnokaként kezdett dolgozni, majd az Új Szóhoz került, ahol külső riporterként dolgozott. 1962-ben megalapította a rimaszombati Tompa Mihály Klubot, majd létrehozta és évekig vezette Mács Zoltánnal és Horváth Júliával közösen a Fáklya Irodalmi Színpadot. 1966-tól 1970-ig a rimaszombati Járási Művelődési Ház szakelőadója és népművelőjeként dolgozott. A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is tagja volt, valamint 1968-69-ben a Csemadok járási elnökségének tagja és a népművelési szakbizottság titkára. A gömöri magyarság jogaiért kiállt, emiatt meghurcolták. 1970-ben súlyosan megbetegedett. majd a kórházi kezelése után rokkantnyugdíjasnak nyilvánították. A hatalom nem engedte, hogy publikálhasson, 1989 után rehabilitálta a Járási Hivatal. A salgótarjáni Palócföld című folyóiratban jelenhettek meg versei és műfordításai. Barátságban állt Ján Smrekkel, a jeles szlovák költővel, s számos szlovák író és költő műveit fordította le magyar nyelvre. 1990-ben Salgótarjánban Madách-díjat kapott költői munkásságáért, műfordításaiért, a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok gyarapításáért, mjg 1997-ben Pro Gömör díjjal jutalmazták.

Önálló kötetei: Ifjú szívem szerelmével (1955), Tüzek és virágok (1961), Földrengés után (novelláskötet, 1966), Fehér szarvas (1967), Homokvirág (1972), Mikrovilág (1979), Életút (1989), Széttekintés a rimaszombati járásban. Honismereti kislexikon (1992), Jéghegy (1998), Fekete május. Versek, 1947-1951 (posztumusz kiadás, Pozsony, 2006), A basa sípja (drámai költemény, 2013).

A Fekete májusban megjelent verseivel emlékezünk rá.

 

 

A folyók és én

 

A fényes Sajó mentén születtem,

ott nőttem fel, mint a katángkóró.

S a Rima partján költő lette.

 

Két folyó között hánytak az évek,

s most lemondó arcomat mutatja

Vizük, ha olykor tükrükbe nézek.

 

Eltűnök

 

Aranyam, házam, rangom nincsen,

csak frissen vasalt fehér ingem.

 

Nem hálok lányszagú nyoszolyában,

májusi gyep a ringó ágyam.

 

Vállamon nem feszül varázsköntös,

alkonyat vérszínű fénye öntöz.

 

Felszállok majd, a néma légben

eltűnik árnyam észrevétlen.

 

 

Egy holnapi ifjúhoz

 

Ha egyszer majd e poros utcán haladsz,

hol lábunk remegve lép naponta,

s egy szebb kor rózsaszín legén át

megpillantod a messzi láthatáron

a legsanyarúbb, legkopárabb évek

ködéből kiderengő fáradt arcunkat,

gondold el: oly idő is uralkodott itt,

mikor – bár soha senkit nem bántottunk –

az erős ostobák bélyeget nyomtak

homlolunkra, mely hidegen is perzselt,

s a kár a rablók, pellengérre állítattunk,

és igazolni tiszta önmagunkat

csak a holtaknak s nyárfáknak tudtuk –

 

 


 
 

ma 2019.08.18 van

ma Elena, Helena névnapja van

Részletes naptár

webygroup
Slovenská verzia
English version
FőoldalFőoldal